Ha hulladékról beszélünk, akkor igen gyakran a csomagolásokhoz érkezünk, onnan pedig csak egy „ugrás” a téma: milyen szerepet szánunk a jövő csomagoló-anyagainak? Egyáltalán, milyenek lesznek ezek, s ezt ki dönti el? S milyen felelőssége van mindebben az ágazati szereplőknek, a fogyasztónak, az államnak, s persze a csomagolástervezőknek? Ezekről kérdeztük a jövő szakembereit oktató és a témában számos publikációt közlő Koltai Lászlót, az Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Karának dékánját.
-Kin múlik manapság valójában, hogy mibe csomagoljuk a termékeinket?
-Ehhez vissza kell mennünk az alapokhoz. Az ipari forradalom óta egyre nagyobb szerepet kapnak a csomagolások. Csomagolni, szállítani, raktározni kell, hiszen az előállított termékek előállítási helye és ideje és a termékek felhasználási helye és ideje nem esik egybe. Azaz, a termékek jelentős részének értelemszerűen szüksége van áruvédelemre. Azonban a csomagolásoknak a tömegtermelés megjelenésével a védelmi funkción túl lett egy plusz funkciója is, az értéknövelés. A fogyasztói csomagolásra vonatkozó trendek jellemzően erre az értéknövelő funkcióra fókuszálnak, azaz egy adott terméket többért tudok eladni, ha annak a csomagolása valamilyen előnyhöz juttatja a fogyasztót. Most, a 21. század elején azt látjuk, hogy a termékvédelmen túl az értéknövelő funkció nem csak csomagolási, technológiai kérdés, hanem legalább ekkora mértékben pszichológiai, marketing kérdés is. Például létező igény napjainkban a kicsomagolás élmény, az unboxing, amely a 21. századi új generáció magatartásává vált, nem lehet figyelmen kívül hagyni. És az is biztos, hogy 21. század csomagolásainak saját magukat kell eladniuk.
- Visszatérve az eredeti kérdéshez: alapvetően a fogyasztó az, aki nagyon sok mindent meghatároz és a cégek éppen őket igyekeznek vásárlásra ösztönözni. A másik három fontos szereplő, az ipar a kereskedelem és az állam. Az ipari csomagolások esetén e két szereplő nagyobb hangsúlyt kap. A csomagolástervező pedig valahol középen van a szereplők között. A felelősség mindenképpen közös és azt kell megnéznünk, ki mit tud változtatni a jelenlegi helyzeten. A cégek például megtehetnék, hogy felhívják a fogyasztóik figyelmét, hogyan tudják a cég termékeinek csomagolásait a legkönnyebben visszagyűjteni, újrahasznosítani. És persze a fogyasztói felelősség, ha úgy tetszik, tudatosság is nélkülözhetetlen. Mikor azt hallom, hogy meg kellene újítanunk a csomagolástechnológiát mert mennyi kárt okoz, nekem mindig az az első kérdésem: nem kellene esetleg kevesebbet fogyasztanunk?
- A fogyasztó meggyőzése csak az egyik oldal, de mégis mit lehet tenni, hogy kevesebb csomagolóanyagra legyen szükség?
-Másfajta megközelítést említenék. Sok jogszabály született a csomagolásra vonatkozóan, van termékdíj- és hulladékgazdálkodási törvényünk, léteznek EU-direktívák. Az elfogadott, körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv lényege, hogy ami valamikor bekerül a rendszerbe, az maradjon is minél tovább benne alapanyagként, energiaként, segédanyagként. 2017-ben született meg a terv, hogy 2030-ra minden műanyagból készült csomagolás újrahasznosítható legyen. De ennek része az is, hogy 2025. december 31-ig minden forgalomba hozott csomagolás legalább 65 százaléka legyen újrahasznosítva. A csomagolástervezőkre további követelmények is vonatkoznak: pl. a csomagolások tömegének és térfogatának a lehető legkisebbnek kell lennie, vagy hogy a csomagolóanyagoknál a veszélyes anyagok mennyiségét jelentősen le kell csökkenteni. Az szintén követelmény, hogy újra használható, újra hasznosítható csomagolóanyagokat használjunk a jövőben. Az életvitelünk ma nagyon sokféle csomagolási megoldást igényel – a jövő azonban nem az, hogy akkor a meglévőket dobjuk ki, cseréljük le! A megoldás ott kezdődne, ha a meglévő dolgokat megpróbálnánk értelmesen, gondolkodva használni. A fejlődő világban egyre inkább markáns fogalom a fenntarthatóság és a kiterjesztett gyártói felelősség. A csomagolóipar egyik fő mozgatórugója mára ez lett, a nagy világcégek már tettek lépéseket ebbe az irányba.
- Ám mára gyakorlatilag eljutottunk oda, hogy a műanyagból mumust csináltunk. Innen hogyan és hova lehet tovább lépni?
- Én először is azt kérdezném, mit tudunk felajánlani műanyag helyett? Igen, vannak komposztálható műanyagaink. A 2000-es években hihetetlen fejlesztések indultak el ez ügyben, elsősorban a poli-tejsav alapú anyagok irányában. Ha ezeket elássuk a kertben, két év múlva nem találjuk meg – fantasztikus. Csakhogy ezeket kukoricából állítjuk ám elő, nagyon komoly ökológiai lábnyommal! Továbblépni csak úgy lehet, ha az ágazat egyes résztvevői között kooperáció van és működik a már említett edukáció. Meg kell tanítani a fogyasztót, mit hova és hogyan gyűjtsön vissza. És arra is, hogy mit hányszor és milyen módon használjon fel. Mert ez sokszor nem egyértelmű. Ebből az iparnak is ki kell vennie a részét, a kiterjesztett felelősség ugyanis alapszintű elvárás. Az oktatásban ökodizájnként mi is behoztuk ezt és próbálunk olyan csomagolóanyagokat javasolni termékekhez, amelyek a lehető legkevésbé károsak a környezetre. A környezetvédelmi kihívások napjainkban nagyon meghatározzák az európai csomagolóipart. A műanyag hasznosítása: nagyon jól kitalált technológia. Az összes műanyagot anyagában újra lehet hasznosítani – viszont igen fontos feltétel, hogy ezeket szelektíven kell gyűjteni, a fajtákat is külön-külön. Egy polietilént a PVC-vel összekeverve nem lehet újrahasznosítani, illetve nyilván megoldható technikailag, csak sokba fog kerülni. Erős trend a megújuló erőforrásból származó anyagok felhasználása, a papír reneszánszát éli. De általánosságban elmondható, hogy a fogyasztói csomagolásnál jelentkező trendek mind nagy hozzáadott értéket képviselő, innovatív megoldást jelentenek majd. Ilyen innováció az intelligens címke például, de érdekes lesz a kiterjesztett valóság is. Ami a műanyagokhoz való viszonyunkat illeti, nagyon ártalmasnak tartom azt a nyers és egyszerűen megfogalmazott hozzáállást, hogy minden műanyag káros a környezetre. Meg kell tanulnunk a 21. században együtt élni ezzel az anyagfajtával és felismerni, hogy a nem megfelelő kezelése bizony gondot okoz. A tengeren úszó szeméthalom tragikus, de alapvetően nem a csomagolóipar hibája, hanem azé a szolgáltatóé, amelyik egyszerűen a tengerbe dobja.
-Kisebb port vert fel a hír nemrég: egy itthon is piacvezető multi tengerből kinyert hulladékba fogja az üdítőit tölteni. Ön üdvözölné ezt a megoldást?
-Inkább szkeptikus vagyok, ennek ugyanis technológiai korlátai vannak. A tengerből nyilván el kell tüntetni a műanyag hulladékot, de mit tudunk belőle csinálni utána? Nehezen tudom elképzelni, hogy tényleg alkalmasak lennének élelmiszercsomagolásra, ráadásul fennállhat a mérgezés, fertőzés veszélye, márpedig abba egy élelmiszergyártó könnyen tönkre mehet. Ezeknek a típusú műanyag hulladékoknak például az útépítésben, építőiparban lehetne szerepe, de hogy primer módon a csomagolóiparba vezessük vissza, annak nem látom reális esélyét.
-Mit várhatunk a jövő csomagolástervezőitől?
-Rendkívül kreatív és nagyon tehetséges hallgatóink vannak, hazai és nemzetközi csomagolási versenyeken is kitűnő helyezéseket érnek el. A csomagolóipari szakemberek iránt egyébként nagy a kereslet, már másod-harmadévesként számítanak a tudásukra a cégek. Ráadásul a magyar csomagolóipar nyitott is az innovációra.
(Az interjú eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2020/februári lapszámában jelent meg, azzal szó szerint egyező.)
További hírek a kategóriából
