Érdekes, szokatlan formájú lakókabinok szerte az országban, égbe szökő, emlékezetes installáció faládákból és növényekből az Európa Kulturális Fővárosa programsorozathoz kapcsolódóan. Csak két példa a Hello Wood megannyi kezdeményezéséből és ötletéből. Huszár András építészt, a szerelemprojektből vállalkozássá váló startup egyik alapítóját azért kerestük meg, hogy meséljen a felelős faanyag-használatról, az építészet ökológiai problémáiról és a fiatalok között végzett szemléletformáló kezdeményezéseikről.
-2010-ben négyen alapították a céget, az akkori lendületből mennyi maradt és hol tart most a Hello Wood? Változott-e a vízió az indulás óta?
- A lendületünk a személyiségünkből fakad. Amit mi csinálunk, nem ér véget délután hatkor – ahogy egyébként az építészet sem ér véget. Eredetileg egy közös ügyre álltunk össze: egy dán faépítészeti fesztivál mintájára valósítottunk meg idehaza egy inkubátor programot. Erre öt egyetemről jöttek építészhallgatók és mi négyen voltunk a csoportvezetők. A kezdetekben a kísérletezés fő motivációja az volt, hogy gyakorlatot biztosíthassunk a hallgatóknak, akik ezt az egyetemen nem igazán tudták megszerezni. Mi már tudtuk, milyen fiatalon megérezni, hogy mit jelent az anyag, mit jelent valamit egy az egy léptékben megépíteni – és szerettük volna átadni ezt. Évekig tartottunk táborokat, s ezekben nem csak a végeredmény volt fontos, hanem az út is, amelyen a fiatalok jártak. Kezdetben társadalmi missziónak tartottuk az egészet, nem gondolkoztunk üzleti alapon. 2010-tól Hello Wood építészfesztiválokat rendeztünk, először csak hazai résztvevőkkel, majd ezt nemzetközi színtérre vittük. A vége felé már hatvan országból érkeztek rá érdeklődők, majd más országokban is lettek ilyen fesztiválok és így tovább. A résztvevők közül többen nemzetközi szintű sztárépítészekké váltak, nagy projekteket nyernek el. 2015-ben jelentős lépés volt számunkra, hogy két nemzetközi díjat is nyertünk, a következő években pedig – mivel a kezdeti modell fenntarthatatlanná vált- kiléptünk a non profit létből és az energiáinkat az üzleti fejlesztési részbe fektettük. Bár a táborokat 2010-ben kezdtük, a céget csak 2012 végén alapítottuk meg.
-Az egyik projektjükben tájsebekkel foglalkoztak, ez nem csak építészeti, hanem környezetvédelmi fókuszú kezdeményezés is volt. Mennyire volt kezdettől elhatározott cél beépíteni a táborokba, projektekbe olyan fogalmakat, mint például a fenntarthatóság, vagy a körforgásos gazdaság?
-Kezdettől szempont volt és fontos elem. A már említett eseményeken is a faépítészet szeretetét adtuk át. A startup tematikájú ingyenes gyerektáborainkban a pályázatot is úgy írjuk ki, hogy a gyerekeknek zöld tematikájú vállalkozási ötletekkel kell érkezniük, majd ezek megvalósítása mellett egy hét alatt a hozzá tartozó üzleti tervet is összerakják. A társadalmi üzenet mindig is fontos volt. Ha megrendelésre tervezünk, a méretekből pl. 20-30%-ot elveszünk, és inkább kisebb funkcionális terekre teszünk javaslatot, hogy ezzel is csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat.
-Fával dolgoznak, de mennyi van ebből az anyagból? Hogyan valósítható meg a felelős alapanyaghasználat?
-Fát rengeteg területen használnak és valóban, át lehet esni a ló túloldalára, ezért mindenképpen olyan, felelős erdőgazdálkodásból származó faanyagokra kell helyezni a hangsúlyt, ahol az erdő életciklusa tervezett. Ha messzire kell szállítani a faanyagot, az már veszteség. Mi szerkezetépítésre ragasztott fenyőt (CLT, BSH, KVH), belsőépítészetnél tölgyet használunk és csak olyan fát vásárolunk, ahol minden dokumentum igazolja a fenntarthatóságot.
-Építkezéskor mennyire értik meg az emberek az ökolábnyom és más fogalmak fontosságát? Működik-e e téren a szemléletformálás?
- Minket már eleve olyanok keresnek meg, akik hasonló szemlélettel állnak egy építkezéshez. Én úgy látom, az ilyen megrendelők száma növekszik. Céges szinten már a greenwashing is jelzés, mert legalább többet beszélünk a környezeti témákról és ez elindíthat egy folyamatot. Ha mindenki arról beszél, hogy oda kell figyelni a környezetre, akkor egyre többen kezdenek el ténylegesen odafigyelni. Amit mi is észrevettünk: a táborainkban megforduló építészek, tanárok például onnantól kezdve inkább faépítészeti szempontok alapján tervezték az épületeiket, és az építészeti tervpályázatokban a tégla és a vasbeton helyett inkább faépületek jelennek meg.
-A faépítkezés hogyan valósítja meg a hulladékgazdálkodási szempontokat?
- A CLT, azaz tömörfa épületek az előremutatóak e téren, mert az elemeket olyan szintig előre tudják gyártani, hogy az építkezés helyszínén lényegében nem is keletkezik hulladék a szerkezetkész állapot létrejöttéig. A fának minden egyes kis porszemét fel lehet használni, ami aztán visszakerül a láncolatba. A projektjeink során megmaradt faanyagot mi például egy raktárban gyűjtjük, ezeket a gyerek-workshopokon és építésztáborokban elhasználhatják a résztvevők, de olyan is volt, hogy az egyetemisták által megvalósított projekteknél a helyszínen maradt léceket talicskával összegyűjtöttük és a fiatalok ezekre írhatták fel a kérdéseiket az esti kerekasztal beszélgetéssel egybekötött tábortűzhöz. A tűznél a lécről felolvastuk a kérdést, egy mester megválaszolta, majd a lécek – és kis filozofikus áthallással a kérdések is - a tüzet táplálták. Az idei nőnapra szintén a megmaradt faanyagból készítettünk kaspókat. A mikroszintű megoldások mellett olyan projektekhez is mentettünk meg faanyagot, amiből aztán később konkrét installáció született: a volt Dreschler-palota, azaz a Balettintézet elbontott tetőszerkezetének faanyagát részben megvásároltuk és ebből építettük meg Veszprémben, a Gyárkertben a Közösségek Kertje installációt, az Európa Kulturális Fővárosa program idején. Ilyen faanyagot megmenteni egyébként drágább, mint új faanyagot venni, de a két üzenet nyilván nem összehasonlítható.
-Visszatérve az élő fára: a környezetvédők viszont aggódással figyelik az erdőfogyásokat.
- Az európai erdőkről kapott információk szerint valójában komoly növekedésben vannak az erdők, még közel sincsenek a kitermelhető kapacitásuknál - bár a kitermelésnek nyilván van plafonja, amit nem szabad átlépni. Ám az építőiparban még mindig sokkal komolyabb a hagyományos, nem megújuló építőanyagok ökológiai lábnyoma, mint a fáé.
-Mit terveznek megvalósítani 2024-ben?
-2024. április 11-én egy helyszíni sajtótájékoztató keretén belül nyitjuk meg két új, saját fejlesztésű szálláshelyünket, a Kapolcsi Sziklákat. Saját szendvicspaneleket fejlesztünk és szeretnénk a szálláshelyekként működő fakabinjaink gyártási folyamatait úgy optimalizálni, hogy egyre több kabin készüljön kisebb mértékű helyszíni építéssel. A szállítás optimalizálására olyan technológiát dolgoztunk ki, amely során a projektet lokálisan lehet megvalósítani távoli helyszíneken, CNC-gépekkel.
Emellett a közeljövőben a CLT-építészetet szeretnénk idehaza népszerűsíteni, Magyarországon ennek az egyik mozgatórugójává válni. Célunk ösztönözni a természetes anyagú új technológiai irányt.
A Westend food court megvalósítása után újabb nagymértékű belsőépítészeti projekten dolgozunk. Karim Rashid-dal közösen tervezzük a Max City face lift-jét.
-Ha már többször érintettük a szemléletformálást: a fiatalokkal való foglalkozásaik milyen visszacsatolásokat eredményeznek? Önök mit kapnak, mit tanulnak a következő generációktól?
- A kamaszok, akikről azt gondolnánk, hogy ilyesmik nem érdekli őket, olyan víziókkal jönnek, amelyeket látva azt szoktam mondani: meg vagyunk mentve. A jövő generációja professzionálisan gondolkodik ezekről a témákról és olyan ügyesen raknak össze projekteket és dolgoznak ki ötleteket – például, hogy egy cégnél hogyan lehetne újrahasznosítani a munkaruhákat – hogy ez igazán biztató a jövőt tekintve. Van egy Hello Wood diploma díjunk és gyakornoki programunk az építész hallgatók számára, amelyben a kiírásnak mindig része a zöld szemléletmód és a társadalmi szerepvállalás. A diplomázókkal folytatott közös munka során úgy érezzük, mi magunk is frissen tudjuk tartani a gondolkodásunkat.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2024. áprilisi lapszámában jelent meg nyomtatásban.)
További hírek a kategóriából
