Az alföldi magyar gyerek és a korallpusztulás

Miként lehet a gyerekeket rávezetni arra, hogy ők is a Föld tevékeny alakítóivá váljanak? Hogyan tudjuk az oktatás szerves részeként, szinte észrevétlenül gyarapítani az ismereteiket a klímaváltozással, a globális felmelegedésselkapcsolatban? Erről kérdeztük Fuchs Pétert, Maker’s Red Box vezető tananyagfejlesztőjét.

Különleges programot rendeztek a budapesti design-héten. A 3D nyomtatással a korallzátonyokért című workshopon az érdeklődők megismerkedhettek a Maker’s Red Box alapítóival, törekvéseivel és a cég új – környezetvédelemmel kapcsolatos –tananyagával. Találkozhattak a résztvevők Fuchs Péterrel, aki gőzerővel dolgozik az oktatási csomag tesztelésén.Bemutatták Holló Dávid ipari formatervezőt és korallmentő projektjét is, aminek célja, hogy a pusztulásra ítélt korallzátonyok sorsát megfordítsa. A magyar tervező hawaii születésű tervezőtársával, Lori Nishikawával mesterséges korallzátonyok telepítésével foglalkozik. Kiderült, hogy Holló Dávidékgondolkodása nagyon illeszkedik a Maker’s Red Box alkotópedagógiai módszereihez, most készülő, Global Warning című tananyagához, így azonnal megtalálták a közös hangot.

– Holló Dávid 3D-nyomtatással készíti azokat a struktúrákat, amelyek segítenek helyreállítani a korallzátonyokat. Ipari tervezőprogrammal dolgozik, ami hasonló ahhoz, amellyel azok a gyerekek bánnak, akik a Maker’s Red Box oktatási csomagjai alapján szereznek ismereteketa digitális alkotóműhely foglalkozásain– mondja az együttműködésről Fuchs Péter, és hozzáteszi: − Nekem vezető fejlesztőként az a dolgom, hogy az oktatás szintjére vigyem mindazt, amit Holló Dávid és a hozzá hasonló kiváló szakemberek – makerek, designerek – csinálnak. Ezt ugyanis mi a Maker’s Red Boxnál lefordítjuk a tanárok nyelvére, akik a „dobozainkhoz” tartozó részletes útmutatások –a tanári kézikönyv és az oktatóvideók –alapján megtudhatják, hogy az adott projektben mit csináljanak, hogyan dolgozzanak együtt a gyerekekkel.

A Maker’s Red Box világviszonylatban is különlegestananyagait magyar és külhoni iskolákban egyaránt használják. Lényege, hogy az iskolák – egyebek között pályázaton nyert támogatásból –megfelelően felszerelt műhelyt alakítanak ki. A diákok a műhelyekben játékos feladatokon keresztül sajátíthatnak el digitális technológiákat, például a 3D-tervezés és -nyomtatás, -lézervágás, -programozás készségeit. Mérnek, terveznek, tapasztalatokat gyűjtenek, konzultálnak, megtanulnak együttműködni, fejlődik a problémamegoldó készségük, kreativitásuk… A modern technológiához keretmesék társulnak, szerepjátékkal. Egy-egy témában (csomagban) szinte észrevétlenül rengeteg új dolgot tanulnak. Felépítik a jövő városát, megalkotják saját szuperhősüket, újraélesztenek egy elhagyott kolóniát a Marson.

– Nem olcsó egy műhelyt felszerelni – mondja Fuchs Péter–, de mára már sokan felismerték, hogy ez lényegesen jobb befektetés, mint csak tankönyveket és számítógépeket vásárolni, és már kevés eszközzel is el lehet indulni. A mi alkotóműhelyeinket az hívta életre, hogy olyan technológiák jelentek meg, amelyek teljesen biztonságosak. Amit használunk: 3D-nyomtató, lézervágó, különféle robotikai elemek, mikrokontrollerek. Ezekkel az eszközökkel megnövelhető a gyerekek „hatóereje” – segítségükkel rengeteg dolgot képesek megtanulni, játékosan, szenzorokat, robotokat építve. Fokozatosan megértik a világ dolgainak a működését…

Ennek persze, semmi köze a hagyományos, frontális oktatáshoz, amikor megérkezik valaki,aki többet tud a gyerekeknél, és elmondja az ismereteket:

–A mi alkotópedagógiai módszerünk abban különbözik a frontális oktatástól, hogy mi együtt dolgozunk a gyerekekkel, ami más kapcsolatot jelent. A diákok nyilván látják, hogy nekünk, mentoroknak nagyobb tudásunk van, viszont gyorsan kiderül, hogy mi rájuk vagyunk kíváncsiak. Ők „mesélnek nekünk” az alkotásaikkal. Global Warning tananyag-csomagunk elnevezését egy angol szójáték ihlette: két kifejezés – a figyelmeztetés és felmelegedés – felel egymásra. Tizenhatszor kétórás foglalkozássorozat ez. Nem kezdünk el rögtön a környezetvédelemről beszélgetni. Első pillantásra a témának ehhez nincs is sok köze, hiszen hajóra szállunk. Európa környékéről – direkt nem mondjuk meg pontosan, melyik kikötőből – indulunk világkörüli útra, hogy tájékozódjuk a bolygó állapotáról. Hasonlóan Verne Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regényének hőseihez…

A középpontban az áll, hogy „jó gyakorlatokat” ismerjenek meg. A képzeletbeli hajóúton olyan helyeket keresnek fel, amelyek megtalálhatóak a világban – és a gyerekek különféle feladatokat végeznek el a választott helyszíneken. Például eljutnak a Chennay nevű indiai városba, ahol évekkel ezelőtt kialakult a vízhiány, ezért felismerték, hogy a vízgazdálkodást teljesen át kell alakítani. A csatornákon folyik az áruszállítás is, ezért a közlekedést szeretnék átformálni. Kizárólag elektromos robogókkal akarják megoldani, hogy zéró kibocsátású várossá váljon. (Ez nem kis feladat, mert ott 4 millió robogót használnak.) Aztán megállnak a Palau-szigeteknél, ott található a Föld legnagyobb vízi ökoszisztémája, tengeri rezervátummal. Ezen a ponton találkoznak a szén-dioxid fogalmával. Persze, nem nyomasztjuk őket azzal, hogy csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást, ezért le kell mondanod valamiről… Ezek az üzenetek csak bűntudatot keltenek. Mi azt szeretnénk, ha mérnének, tapasztalnának – és ennek alapján vonnának le következtetéseket. Itt a korallok megmentésével is foglalkoznak majd: 3D-nyomtatással elkészítik a korallbölcsők védelmi rendszerét. Olyan speciális anyagot használnak, ami elváltoztatja a színét, amikor melegedni kezd a víz… Felvetődhet persze, hogy egy alföldi városban lakó magyar gyereket ugyan miért érdekelné a korallzátonyok pusztulása? – teszi fel a kérdést a vezető tervező, majd felel is rá: –Két válasz adható: egyrészt, ez közös ügy, mert a határ nem állítja meg a szén-dioxid-kibocsátást. Ezért az alföldi magyar város klímája is megváltozik, más növényeket kell termeszteni. A másik válasz pedig Holló Dávid designer példája. Egy magyar alkotó is beleavatkozhat a folyamatokba innen, Magyarországról, azzal, hogy mesterséges korallzátonyokat hoz létre. Global Warning – közös ügy, együtt kell tehát fellépni. De persze, nem a szén-dioxiddal szemben, hiszen ez nem veszélyes gáz, hanem az élet alapfeltétele. Csak kicsit több van most belőle, az emberi tevékenység hatására.

Szerepjáték ebben a projektben is van – tudtuk meg Fuchs Pétertől.A diákoknak választaniuk kell, kiket alakítanak. Az influenszertjól ismerik. De lehet belőlük innovátor, azaz feltaláló, tudós, aztán ott van a startupper: hamar rájönnek, hogy ő a vállalkozó, aki segít új termékeket piacra dobni. Aztán vállalhatják a művész feladatkörét – ő a vizualitás nyelvére fordítja le az ismereteket, és persze vannak a hajón döntéshozók (azaz politikusok), akik mindenkit meghallgatva, a véleményeket figyelembe véve tudják a közösséget kormányozni.

– Amikor elkezdjük a munkát, és megkérdezzük a diákokat, mit gondolnak a globális felmelegedésről, az összes közhely elhangzik. A leggyönyörűbb, hogy a hajóút végén kiderül, mennyit tanultak. „Most már értem, hogy a szén-dioxidnak köze van ahhoz, hogy a Föld légköre melegszik. Most már tudom, milyen lépéseket kell tenni ahhoz, hogy a folyamat megforduljon.” A válaszok szívet melengetőek. Ez a legtöbb, amit elérhet egy tanár.