A nyár elején az A Hang közreműködésével petíciót indított a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége. A balatoni, Fertő-, és Velencei-tavi, valamint a tatai tó körüli civileket tömörítő szövetség egyik legnagyobb témája a „magyar tenger” ökoszisztémájának megőrzése. Kun Zoltán élővilág- és tájvédelmi szakértővel, a Szövetség elnökével erről is, valamint akkumulátorgyárakról, vízbázisokról, s a vizes élőhelyek állapotáról és jövőjéről is beszélgettünk.
-A Nagy Tavak Koalícióként is ismert szervezetük még nincs egy éves, mik most a fő célkitűzések?
-A szövetséget hat helyi civil szervezet hároméves előkészítő munkája után hoztuk létre 2022 novemberében, de pl. a Fertő-tó körül már négy éve dolgozunk. Az tűnt fel nekünk, hogy valamennyi nagy tavunknál ugyanazon mintázatok mellett léteznek a problémák. Sok helyen forrásai a gondoknak a túlzott vízparti fejlesztés, ezek a tavaknak csak a turisztikai értékét veszi figyelembe, az egyéb ökoszisztéma-szolgáltatásokat nem. A tevékenységünk kiterjed a vizes élőhelyekre, mert a problémák összetettebbek. Magyarország sajnos dobogós helyen áll az elvesztett vizes élőhelyek tekintetében, az elmúlt 300 évben a vizes élőhelyeink 84 százaléka eltűnt. Európán belül ennél rosszabbul csak Írország teljesített.
Három munkacsoportunk egyike a Balatonra koncentrál, a másik az EU-jogszabállyal kapcsolatos helyreállítási lehetőségeken dolgozik és rekonstrukciós lehetőségeket javasol a kormánynak, míg a harmadik munkacsoport a nagy vízfelhasználó iparágakkal foglalkozik - itt éppen az akkumulátorgyárak vannak a fókuszunkban.
-A Védjük meg együtt a Balaton veszélyben lévő ökoszisztémáját témájú petíciót június elején, a Zöldszervezetek Országos Találkozóján indították, vannak már eredmények?
- Egy hónap után több mint 7400 aláírásnál tartunk. A következő hetekben több Balaton-parti civil szerveződést is meg fogunk keresni az összefogás érdekében (az interjú július végén készült – a szerk.). Világosan látszik, hogy ez közügy, s célunk, hogy ősszel, legkésőbb november 8-án, a Budapesten akkor rendezendő nemzetközi, nagy tavakkal foglalkozó konferencián átadhassuk az aláírásokat a két címzett (az építésügyért és a vízgazdálkodásért felelős) miniszternek. Ezen az eseményen egyébként a mi szervezetünk is részt vesz egy előadással.
Olyan közéleti témákért dolgozunk, amely a hétköznapi emberek számára lehet fontos. Úgy tűnik, a kormányzati szervek nem egységként tekintenek a Balaton terhelhetőségére. Pedig az érvényes vízgazdálkodási terv nagyon jó keretet adna arra, hogy a tavat, mint egy nagy egészet kezeljük és az egyes fejlesztéseket ne pontszerűen vizsgálja a hatóság. A turisztikai funkció csak egy tényező a tó körül, emellett rengeteg másra is figyelni kell: vízbázis-védelemre, halgazdálkodásra, biológiai sokféleségre, a nádasok szénmegkötésére és még sorolhatnám. Ezeket a jelenlegi, az egyébként egyre inkább a körforgásos gazdaság felé mutató helyzetben nem veszik figyelembe. A petícióval azt szeretnénk elérni, hogy a Balatonra vonatkozóan készüljön egy olyan komplex vízpart rehabilitációs szabályozás, amely figyelembe veszi az aktuális klímamodelleket is. A 21. században ugyanis a klímaváltozás extra terhet ró a tájra, s az annak idején vízben gazdag Kárpát-medence egyre jobban szárad.
Azt is kérjük, hogy a megalapozó vizsgálat terjedjen ki a 2005-től mostanáig terjedő időszak tó körüli történéseire, beépítéseire, kikötőfejlesztéseire, stb., valamint hogy az új szabályozás elfogadásáig csak egyedi kérelemmel lehessen a parti sávban fejleszteni. A Balaton teljes területe Natura 2000-es terület, úgyhogy olyan dolgokat kérünk számon a védelem tekintetében, amelyek egyébként benne vannak a magyar alaptörvényben. Hozzátenném azt is, hogy Magyarország - az ENSZ biológiai sokféleséggel foglalkozó keretegyezményén keresztül – felvállalta tavaly decemberben, hogy a leromlott állapotú élőhelyek 30 százalékát 2030-ig igyekszik helyreállítani. Meglévő vállalásokat és törvényeket kellene betartani és végrehajtani tehát, de egyelőre nem sok eredményt látunk e téren.
-Optimisták a célok elérését illetően?
- Igen. Július 22-én például egy Fertő-tavi rendezvényünkön konkrét javaslatot készítettünk a kormányzat számára arra vonatkozóan, hogy a már említett ENSZ-keretegyezményre és az EU természet helyreállítási jogszabályra hivatkozva dolgozzanak ki egy nagy léptékű helyreállítási programot – az osztrák kormánnyal közösen - a Fertő-tó, a Fertőzug és a Hanság területére. Ezzel két legyet lehetne ütni egy csapásra, hiszen egyrészt a biológiai sokféleség védelmét is megvalósíthatnánk, másrészt a tőzeges részek helyreállításával a klímaszempontoknak is eleget tudnánk tenni. Ha nem lennék optimisták, nem vinnénk ezeket az ügyet. Úgy gondoljuk, valóban fel lehet rázni az embereket bizonyos természetvédelmi közügyekben.
-Az akkumulátorgyárak vízfelhasználására és az ezzel kapcsolatos félelmekre reagál a szövetségük?
-A civil szervezeteknek nem állandóan a meglévő gondokra kell reagálniuk, azokat a hajtóerőket kell megvizsgálnunk, amik a problémák kialakulásához vezettek. Szerintünk egy viszonylag nagy környezeti terheléssel bíró iparág fejlesztésébe csak akkor érdemes belevágni, ha ezzel párhuzamosan, de még inkább a fejlesztés előtt megerősítjük a hatósági munkát és a monitoring rendszert. Magyarországon a hatóság jelenleg az iparág után „kullog”. Hazánknak csak annyira kellene kivennie a részét az akkumulátorgyártásból, amennyire az Unión belüli gazdasági lehetőségek adottak, de nem nagyobb volumenben. Tény, hogy a debreceni akkumulátorgyárat olyan vízbázisra építik, amely nem érte el a vízkeret-irányelvben előírt jó ökológiai állapotot. Amíg ez így van, véleményem szerint óriási hazárdjáték egy ilyen területre telepíteni egy iparágat. De ezt elmondhatnám szinte minden ilyen beruházásról.
-Idehaza még mindig népszerű vélekedésnek számít, hogy hazánk igazi víznagyhatalom, így nincs miért aggódni.
- Igen, mi is találkozunk ezzel, noha az elmúlt 30 év összes klímaváltozási modellje kimutatta, hogy hazánk erősen ki van téve az elsivatagosodás veszélyének. A csapadék mennyisége a jelenlegi átlagos évi 600-700 mm-ről drasztikusan ugyan nem fog csökkenni, viszont sokkal egyenetlenebben, villámárvizek formájában érkezik a talajra. Ezért is elhibázott lépés az egyre több terület iparivá átminősítése , leburkolása. Magyarországon a kivett területek nagysága tavaly túllépte az egészen elképesztő 10%-ot, ez már egy túlzó állapot. Az lenne a kívánatos, hogy egyre több olyan területet jelöljenek ki, amely természetes szikkasztóként működne a villámárvizek idején, így a talajvizet utána tudnánk tölteni. Okosan és bölcsen kellene gazdálkodnunk a meglévő erőforrásainkkal.
- Mit tehet az ipar, a gazdasági szereplők? És mit tehet még az egyén?
-Az, hogy hogyan gazdálkodunk az egyes erőforrásainkkal, az nagyban meg fogja határozni az egyes iparágak jövőjét is. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások terén az ipar szereplőinek is kiemelt szerepe lenne a környezet megóvásában, akár a civilekkel közösen lobbizva. A Fertő-tavon, az akkumulátorgyárak építésénél egy eurocent sincs a beruházásban, mégis kiemeltnek minősítette ezeket a kormányzat. Ha igazságos játszmát szeretnénk a piacon, akkor ezt a jogszabályt hatályon kívül kellene helyezni, vagy legalábbis kiegészíteni egy objektív mércével, amely kimondja, valójában milyen beruházások kerülhetnek be ebbe a körbe. Ami az egyéni szintet illeti: ha az állampolgár azt látja, hogy maga az állam hágja át igen sokszor a saját szabályrendszerét, akkor nagyobb eséllyel vonja meg a vállát ő is. A fogyasztáscsökkentést is el kellene fogadnunk. Sokszor hallom, hogy a zöldszervezetek a fejlődés gátjai – de közben inkább az a helyzet, hogy a társadalomnak, a gazdaságnak kellene átállnia egy, a szűkösebb erőforrásokat hatékonyabban kezelő hozzáállásra.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 20223. augusztusi számában jelent meg nyomtatásban.)
További hírek a kategóriából
