Idén először két fiatalember is ott volt Bakuban, miután az UNICEF Magyarország fiatal nagykövetei is képviselték hazánkat a nemzetközi klímacsúcson. A nemzetközi szervezet KlímaHősök programjának keretében a fiatalok már 2022 óta foglalkoznak a legfontosabb klímavédelmi témákkal. A ZIP Magazin a jelentős eseményről hazatért klímakövetek egyikét, a 18 esztendős Pege Gyulát kérdezte.
-Milyen előélettel, tanulmányokkal, elkötelezettséggel, attitűddel érkezett a szervezethez és miért?
- Egyszerű roma családban nőttem fel Jászfelsőszentgyörgyön. Jászberényben a Lehel Vezér Gimnázium utolsó évfolyamán tanulok, és éppen a szalagavatómra készülök. Három éve vagyok az UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövete, ami számomra hihetetlen élmény.
-Mit jelent Önnek a klímával kapcsolatos változások sorozata? Fiatalként van-e klímaszorongása, hogy látja a kérdéskör jövőjét?
-Egyéni szinten már most érezhetőek a klímaváltozás hatásai. Például a szélsőséges időjárási viszonyok, amikor a nyári hőség szinte elviselhetetlen, az őszi időjárás pedig kiszámíthatatlan. Ezen túlmenően az élelmiszerárak emelkedése is figyelmeztet arra, hogy a klímaváltozás gazdasági következményei is valósak. Mindez arra ösztönöz, hogy tudatosabban gondolkodjak a saját döntéseimről: az utazási szokásaimról, az energiafelhasználásomról, vagy akár arról, mit vásárolok. Ugyanakkor a változtatás sokszor kihívást jelent, hiszen nem minden megoldás egyszerű vagy anyagilag elérhető. A túlzott fogyasztás és a természeti erőforrások kizsákmányolása olyan örökség, amelynek következményeivel ma mi küzdünk. A kortársaim körében nagyon eltérő hozzáállásokkal találkozom. Vannak, akik elkötelezetten próbálnak környezettudatosabban élni: szelektíven gyűjtik a hulladékot, kevesebb húst fogyasztanak, vagy fenntartható márkákat támogatnak. Ugyanakkor sokan vannak olyanok is, akik kevésbé foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mert távolinak érzik a problémát, vagy úgy gondolják, hogy az egyéni erőfeszítések nem elegendőek egy globális válság kezelésére. AZ UNICEF Magyarország Klímahősök programjával viszont pont ez ellen próbálunk fellépni. Azt szeretnék, ha minden fiatal tudná, hogy vannak eszközeik, és, hogy csak közösen tudjuk a jövőnket alakítani. A klímaszorongás számomra és a kortársaim számára is kézzelfogható jelenség. Gyakran nyomasztó a gondolat, hogy a jövőnk bizonytalan, és hogy hatalmas kihívásokkal kell szembenéznünk. Ugyanakkor igyekszem a cselekvés lehetőségére összpontosítani. Hiszem, hogy a mostani generációban megvan a kreativitás és az elkötelezettség ahhoz, hogy hatékony megoldásokat találjunk.
A két fiatal klímakövet Ürge-Vorsatz Diánával
-Klímanagykövetként hogyan látják a hazai szemléletváltozás alakulását?
-Szerintem az elmúlt években egyre több figyelem irányul a klímaváltozás kérdésére, de az áttörő változásokhoz még hosszú út áll előttünk. A közösségi összefogások, például faültetési akciók vagy hulladékgyűjtési kampányok, szintén jelzik, hogy az emberek készek cselekedni, ha megkapják a megfelelő inspirációt és eszközöket.
- A klímacsúcson kikkel találkoztak, milyen attitűddel jöttek haza?
-Az azerbajdzsáni fővárosban, Bakuban megrendezett COP29 klímacsúcs az idei globális klímatárgyalások legfontosabb eseménye volt. Fiatal Nagykövetekként nem csupán passzív megfigyelők voltunk, hanem aktívan bekapcsolódtunk a munkába. Részt vettünk panelbeszélgetéseken, kérdéseket tettünk fel, megosztottuk a magyar fiatalok klímavédelmi tapasztalatait, és bemutattuk az UNICEF Klímahősök program eredményeit. Találkozhattunk az UNICEF globális vezetőivel, többek között Catherine Russel ügyvezető igazgatójával, Kitty van der Heijden helyettes igazgatóval és Joan Pegram klímaügyi főtárgyalóval. Velük megvitattuk az UNICEF legfontosabb COP29-célkitűzéseit, különös tekintettel a finanszírozás kérdését illetően, amely alapvetően meghatározza, milyen mértékben tudjuk támogatni a klímaváltozás által leginkább sújtott gyermekeket és közösségeket. A konferencia egyik legfontosabb eredménye a fejlett országok vállalása volt, 2025-től évi 300 millió dollárt juttatnak a fejlődő országok számára a klímaváltozás hatásainak kezelésére egészen 2035-ig. Bár ez az összeg jelentős előrelépés, sajnos messze nem elegendő ahhoz, hogy teljes mértékben kielégítse a rászorulók szükségleteit. Ez is rámutatott arra, hogy a klímafinanszírozás terén még komoly munka vár a tagállamokra. Összességében vegyes érzésekkel tértem haza. Egyrészt inspirált a globális összefogás ereje és az a tény, hogy fiatalokként mi is hozzájárulhattunk a közös párbeszédhez. Másrészt a folyamat lassúsága és a források korlátozottsága tovább erősítette bennem az elkötelezettséget, hogy folytatni kell az aktív munkát és az érdekérvényesítést, hogy valódi és fenntartható megoldások születhessenek.
-Milyennek szeretné látni Magyarországot pl. 2030-ban?
-A középiskola elvégzése után szeretném elmélyíteni ismereteimet a globális döntéshozatali folyamatokról, és aktívan részt is kívánok venni ezek alakításában. A klímapolitika mellett a biztonságpolitika is érdekel. 2030-ra egy olyan világot szeretnék látni, ahol az emberiség valódi előrelépést ért el a fenntarthatóság útján. Remélem, hogy addigra az ökológiai lábnyomunk mérséklődött, a megújuló energiaforrások dominálják az energiatermelést, és a zöld innovációk mindenki számára elérhetőek. Hiszek abban, hogy a nemzetközi összefogás révén sikerülhet csökkenteni a klímaváltozás legkárosabb hatásait, miközben a társadalmak alkalmazkodóképessége tovább erősödik.
2030-ra remélem, hogy a magyarországi közlekedésünk jelentős része környezetbarát lesz, a városaink pedig zöldebbé és élhetőbbé válnak. Fontos lenne, hogy a vidéki közösségek megerősödjenek, és olyan forrásokhoz jussanak, amelyek javítják az életminőséget, miközben csökkentik a környezetre gyakorolt terhelést. Bízom benne, hogy a környezettudatosság széles körben elterjedt normává válik, és már az oktatás alapeleme lesz, így a következő generációk természetesnek veszik majd a fenntartható szemléletet.