Kell-e pánikolni Budapest egyik legfontosabb természetvédelmi területe miatt? - tette fel a kérdést egy évvel ezelőtt az egyik online turisztikai magazin, amikor a főváros szélén levő Merzse-mocsár, Budapest utolsó védett ilyenje ismét kiszáradt. A válasz egyrészt igen, másrészt talán nem, de a jelenlegi helyzet hosszú évek alatt alakult ilyenné, s vélhetőleg - a jelenlegi mentőakciókkal együtt is - még sok évig fog tartani maga a rehabilitáció is.
Május legutolsó napján hivatali kompánia gyűlt össze a Merzse-mocsár Természetvédelmi Terület parkolójában: ott volt a két határos budapesti önkormányzat polgármestere, környezetvédelmi szakembere, valamint a terület összefogásáért szövetkezett csoport másik pólusa, a Budapest Airportot képviselő kommunikációs felelős. Az esemény apropója annak bejelentése volt, hogy a BA és a Rákosmente önkormányzata közös támogatói projektet indít a mocsár megmentéséért. Mint az erről kiadott sajtóközleményben megjegyzik, a szükséges előkészítő felmérések és környezeti hatásvizsgálatok sikeresen lezárultak, így a hatósági engedélyek birtokában hamarosan megkezdődhetnek a helyszíni munkálatok, amelyek eredményeképp a Merzse-mocsár és Kis-Merzse visszanyerheti régi ökológiai értékeit.
A területre már csak azért is érdemes kiemelten odafigyelni, mert ez a főváros legnagyobb, még megmaradt vizes élőhelye, de tegyük hozzá: korántsem jó állapotban. Mályi László Jenő madárvonulás szakértő egy kb. 2 ezer fős látogatottságú oldal, a Merzse-fan kezelőjeként, a környéken élőként régóta ismeri ennek a vidéknek a problémáit, a közösségi oldalon igyekszik is minél részletesebben bemutatni ezeket, illetve az itteni élővilágot.
-Ez a terület az 1970-es évekig teljesen víz alatt állt, beleértve a mai nádas területeket, valamint a Kis-Merzsét is. Célunk, hogy társadalmi összefogással megmentsük ezt az utolsó vizes élőhelyet, ahonnan egyébként csak a víz hiányzik - hangsúlyozza Mályi.
A Merzse 1992-ben már kiszáradt egyszer, már akkor született egy megállapodás a terület megmentésére, de ebből a következő 30 évben vajmi kevés valósult meg, mondja a Merzse-fan üzemeltetője.
-A kiszáradás oka a víz elvezetése, a terület lecsapolása volt. Emellett ráadásul a Merzsébe érkező összes bevezető ágat levágták a mocsárról mostanra, ezzel izolálva és gyakorlatilag kiszárítva a helyszínt. Úgyhogy először is vissza kellene adni a vízbevezetéseket a Merzsének, az elvezetést pedig meg kell szüntetni.
Az intézkedés, amely először a felesleges víz levezetéséül szolgált, mára a mocsár végzete lett. Közben a talajvízszint is drasztikusan lecsökkent. A kivitelezést az érintett önkormányzatok párhuzamosan futtatták volna a Rákos-patak rehabilitációjával, s bár utóbbinak most is van érvényes ökológiai revitalizációs terve, de az még a 90-es években asztalfiókba került. 2014-ig pedig több fővárosi politikus is azt hangoztatta, a mocsarat - mivel nem kifejezetten érdekes projekt - nem szükséges megmenteni.
-Az első után még többször kiszáradt a mocsár; az elsőnél megsemmisült az őshonos halállományt. A következő évek nagyobb esőzései ugyan visszaállították valamennyire a vízszintet, de ezüstkárász pl. nem jelent meg itt többé és mocsári teknős sem - utóbbi faj utolsó példányai 5-6 évvel ezelőtt pusztultak el itt. Sajnálatosan a közelmúltban valaki aranyhalakat engedett a tóba, ezek elszaporodtak, és egy idő után az az ironikus helyzet állt elő, hogy a fokozottan védett madarak inváziós fajokkal táplálkoztak.
Most, 2024 nyár elején a mocsár már négy éve ki van száradva, legfeljebb a legmélyebben fekvő részeken találni olykor némi vizet. Ezeken a zsebkendőnyi területeken azonban már nem tudnak tanyát verni a gázlómadarak és egyéb, egykor gazdagon itt élő szárnyasok. Annyi víz azonban még most is van, hogy az altalaj nedvesen maradjon, mondja Mályi László, így az ingóláp szárazságtűrőbb növényzete még most is megtalálható itt, s megtelepedett pár nádi madár is.
-Én azt vallom, hogy amit az ember tönkretesz, azt kötelessége visszaállítani - hangsúlyozza Mályi László. Mint hozzáteszi, a vészharangok kongatásával felérő civil kampányolásnak mégis van valamennyi haszna, a környékbeli önkormányzatok ugyanis hajlandóságot mutatnak, hogy valamennyi vizet visszavezessenek a mocsárhoz. A vízbetáplálások mikéntjéről azonban egyelőre nem kaptak információt.
A más említett május 31-i helyszíni eseményen a résztvevő hivatalos szervek, illetve azok képviselői mindenesetre abban megegyeztek, hogy „ha most nem teszünk lépéseket, ezt a különleges területet gyermekeink, unokáink már nem mocsárként, hanem csak egy kiszáradt, aszályos területként fogják ismerni.”
Ami a megoldás felé haladást illeti, a kiadott sajtóközlemény szerint a Merzse-mocsár felé vezető árkok jelenleg túl mélyen húzódnak ahhoz, hogy a talaj-illetve csapadékvíz a mocsár medrében maradjon és az élővilág számára megfelelő körülményeket biztosítson. A tájrehabilitációs program keretében az árkokat sekélyebbé és szélesebbé teszik, így a víz a záró rétegen felülre, a Merzse-mocsár medrébe, és nem az alá fog áramlani. Ez a módszer ráadásul a Merzse-mocsár megmentésén is túlmutat: a vízvisszatartás nemcsak a rákosmenti élőhely helyreállítására, hanem egy sokkal szélesebb problémakörre, a klímaváltozás okozta aszályokra is hosszú távú és hatékony megoldást jelenthet.
A hatósági engedélyek birtokában hamarosan megkezdődhetnek a helyszíni munkálatok, hangzott el az eseményen. A projekt lehetséges eredményét tekintve az összefogó rákosmenti és ecseri önkormányzat, valamint a Budapest Airport is derűlátó, szerintük a fejlesztés után a mocsárba visszatérhetnek a vízhez kötődő kétéltű- és hüllőfajok valamint madarak, és megfelelő mélységű és tartósságú vízborítás esetén visszatelepíthetők lesznek az élőhely típusra jellemző halak is. A civil oldal viszont nem ennyire optimista.
-Harminc éve szó van róla, hogy kellene egy vízrávezető csatorna Rákoskertről, a felszíni csapadékvizet onnan - kellő előkészítéssel - vigyük már a Merzsére! Igaz, nagy távolságot kellett volna áthidalni, harminc év alatt nem is történt benne egy kapavágás sem… 2018-ban a közeli Vida-dombon játszóteret avattak a mindenféle öltönyös emberek és éppen az avatás közepén kapta el őket egy hatalmas, az Alföldről érkezett vihar… Ekkor sikerült elérni, hogy legalább meghallgatta a polgármesterek egyike, hogy mi a probléma és elindította egy másfél kilométeres csatornaszakasz megépítését, 2019-ben ez el is készült.
A Merzse-mocsár védett területe 0,49 négyzetkilométer, azonban Mályi László saját számításai szerint ez európai kontinensen előforduló madárfajok 35 százaléka bizonyítottan előfordult az utolsó 17-18 évben a Merzsén - ugyanez az arány a magyarországi madárfajok esetében 50, míg a Budapesten eddig regisztrált madárfajok esetében 75 % - ez ténylegesen 210 madárfajt jelent.
A hivatalos álláspont szerint a munka a 2025-2026-os téli időszakban kezdődhet meg, tekintettel arra, hogy ebben az évszakban mind a növényvilág, mind az állatvilág inaktívabb, mint a meleg hónapokban. A szakemberek azt is ígérik, a munkagépek útját úgy jelölik ki, hogy lehetőség szerint az őshonos növényfajok megmaradását a munkálatok ne befolyásolják.
(Az írás a Zöld Ipar Magazin 2024. május-júniusi lapszámában jelent meg nyomtatásban).
További hírek a kategóriából
