Megkezdte működését a virginiai Fairfax megye történetének legnagyobb napenergia-projektje, amelyet egy lezárt kommunális hulladéklerakó rekultivált területére telepítettek, adta közzé a Waste360 portál. Az I-95 Landfill elnevezésű projekt jól szemlélteti a megújulóenergia-szektor új globális realitását: a mezőgazdasági és beépíthető területek drasztikus drágulása, a szűkülő szabad földterületek és az ugrásszerűen növekvő áramkereslet miatt a napelemes fejlesztők egyre inkább a másodlagos hasznosítású, iparilag degradált területek (barnaövezetek, rekultivált depóniák) felé fordulnak.
A lezárt telepek üzemeltetői és a helyi önkormányzatok számára a hulladéklerakóra épített napelempark (landfill solar) optimális gazdasági modell: közvetlen bevételt teremt olyan funkciójukat vesztett, szigorúan felügyelt ipari területekből, amelyek egyébként évtizedeken át holt tőkeként állnának, miközben folyamatos rekultivációs és fenntartási költségeket emésztenek fel.
A fairfaxi létesítmény főbb műszaki és pénzügyi paraméterei:
-
Infrastruktúra: A beruházás mintegy 12 000 fotovoltaikus panelből áll a rekultivált domboldalon;
-
Kapacitás és megtakarítás: Évente mintegy 1000 háztartás áramellátásának megfelelő zöldenergiát termel, amivel a becslések szerint 12 millió dollár közüzemi költséget takarít meg a megyének a futamidő alatt;
-
Klímahatás: Harmincéves működési ciklusa alatt megközelítőleg 136 000 tonna szén-dioxid-kibocsátást vált ki;
-
Pénzügyi konstrukció: A projekt hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodásra (PPA – Power Purchase Agreement) épül. A Madison Energy magánberuházó felelt a kivitelezésért, valamint végzi az üzemeltetést és a karbantartást, az előállított villamos energiát pedig rögzített áron adja át a megyének.
A depóniákra történő napelemes telepítés ugyanakkor egyedi mérnöki kihívásokat is támaszt: a lerakó zárórétegének (a geomembrán szigetelésnek és a vízelvezető rétegeknek) a sérülékenysége kizárja a hagyományos, mélyre vert talajcsavarok vagy oszlopok alkalmazását, így a paneleket általában felületi terhelésű, ballasztsúlyos betonlábakra szerelik. Ezenkívül a depónia belső biológiai bomlása miatti egyenetlen talajsüllyedések, valamint a depóniagáz-elvezető kutak és csővezetékek integrációja speciális, rugalmas tartószerkezeti tervezést követel meg.
A virginiai beruházás megerősíti az agrofotovoltaikánál (mint a korábban látott massachusettsi tőzegáfonyás napelemparkoknál) megismert kettős földhasználati koncepciót. Ahelyett, hogy a megújuló infrastruktúra értékes erdőket vagy termőföldeket szorítana ki, a hulladékgazdálkodásból visszamaradt, korlátozottan hasznosítható területek rekultivációja közvetlen kapcsolatot teremt a hulladékártalmatlanítás lezárása és a helyi tiszta energiatermelés között.
