Idén 21. alkalommal adták át Magyarországon a kivételes képességű kutatónők számára alapított L’Oréál – UNESCO A nőkért és a tudományért díjat. 2023-ban az örökletes szembetegségek kezeléséért és az egyes gyógyszerkészítmények elérhetőbbé tételéért folytatott kutatásáért az egészségügy területéről ismertek el 1-1 szakembert, míg ökológiai-környezetvédelmi vonalon a biológus Valkó Orsolyát, az MTA doktorát, az Ökológiai Kutatóközpont egyik kutatócsoportjának vezetőjét díjazták, a természetes gyepek megőrzéséért folytatott kutatómunkájáért. Vele készítettünk interjút szeptember végén gyepkultúráról, biodiverzitásról és hasonló, a környezetvédelem körébe tartozó témákról.
-Először is gratulálunk a díjához, örült neki?
-Természetesen! 2014-ben már egyszer megkaptam ezt a díjat a fiatal kutatói kategóriában, de nem gondoltam volna, hogy még egyszer nekem fogják ítélni. Nagy pozitív megerősítés volt ezt most számomra és az egész kutatócsoportunknak is. Nem mellesleg a hazai ökológiai kutatás szempontjából is fontos, hogy elismerik a munkánkat.
- Miért éppen a gyepekkel kezdett annak idején foglalkozni?
- Elsősorban azért, mert a gyepek igen változatosak és varázslatosak. Némi időbe telt egyébként, mire erre rájöttem én is, mert elsőre nem igazán egyértelmű. Ám ha az ember kint van terepen, az azt jól ismerő nemzeti parki kollégákkal, egyre jobban megszereti ezt a témát. Mikor rádöbbentem arra a tényre, hogy a gyepeknél mennyi dolgot lehet vizsgálni és milyen változatos maga az egész témakör, teljesen e felé a terület felé fordult az érdeklődésem.
-Pedig azt feltételeztem, ez még a gyerekkorból jött, azaz valami szép gyepes környezetben nőtt fel, körbevéve lankás mezőkkel…
- Nem igazán, ugyanis Budapesten nőttem fel. Viszont a magyar főváros igen érdekes abból a szempontból, hogy több nagy táj találkozásánál fekszik. Alföldi szikes gyepek és homoki gyepek is vannak Budapesten, emellett löszgyepek, sziklagyepek, lejtősztepprétek is. De igazából akkor lelkesedtem be, mikor gimnazistaként először eljutottam a Hortobágyra a Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótáborba. Én magam ott kaptam egy életre szóló belépőt ebbe a világba, de sok biológus társam is így volt ezzel.
-A hétköznapok szintjén gyepek egyenlő fű, amivel csak gond van. Vágni kell, kaszálni kell, a nemkaszálásért megbüntetnek, és sosem lesz olyan szép, mint a magazinokban. De erről a szintről elmozdulva hogyan határozná meg: miért fontos az életünkben a gyep? Miért szorul védelemre?
- Valóban, hétköznapi értelemben teljesen mást jelentenek a gyepek, mint ökológiailag. A Föld szárazföldi részeinek majdnem 20%-a valamilyen gyepi életközösség most is. Mikor a fajgazdagság szót halljuk, szinte mindig kizárólag a trópusi esőerdők jutnak az eszünkbe, vagy a korallzátonyok – noha egy cseh-német vezetésű nemzetközi vizsgálat kimutatta, hogy ha kicsi léptékű, néhány négyzetméteres területeket nézünk, mindig az európai gyepek a leggazdagabbak fajokban.
- Mi a kutatócsoportjuk legfontosabb célja? Min dolgoznak jelenleg?
-A Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének egyik önálló kutatócsoportja, jelenleg 12 taggal. 2020-ban indultunk; férjemmel, Deák Balázzsal ketten vezetjük a csoportot és nagy öröm számunkra, hogy együtt dolgozhatunk számos fiatal és igen tehetséges kollégával. A kutatásaink legtöbbje a gyepek köré szerveződik, de minden kutatásunknak az a célja, hogy megválaszoljunk egy adott természetvédelmi kérdést. Arra vagyunk kíváncsiak többek között, hogy milyen tényezők alakítják ki a gyepek jelenlegi fajösszetételét, mitől függ a diverzitás, milyen természetes és milyen emberi folyamatok befolyásolják mindezt? A kérdésekre kapott válaszokkal már tovább tudunk lépni a konkrét beavatkozások felé, vagy akár negatív folyamatokat is visszafordíthatunk, miközben elősegítjük az adott gyepterület regenerációját egy zavaró tevékenység, vagy történés (beszántás, túllegeltetés, tűz) után. Vizsgáljuk annak lehetőségét is, hogy ahonnan sajnos már teljesen eltűntek a gyepek, ott hogyan lehetne egy minél fajgazdagabb gyepterületet létrehozni.
- Mikor ezeket a gyepeket vizsgálják, általánosságban mit szoktak megfigyelni? Milyen állapotban vannak a hazai gyepeink?
- Területenként tekintve nagyon változatos, de amit általánosságban elmondhatunk: oda kell figyelni rájuk. A nemzeti parkok és más természetvédelmi területek esetében általában kedvezőbb a helyzet, de sajnos igen sok olyan nem védett gyepterület van, ahol a passzivitás következtében elindulnak a kedvezőtlen vegetációs folyamatok, pl. egyre több inváziós faj üti fel a fejét. Az időjárás szélsőségeit is egyre inkább érzékeljük, bár az idei tavasz szerencsére kedvező volt. A folyamatosan felmért gyepes területeinknél csodálatos volt látni, hogy az idei csapadék következtében mennyire megszaporodtak rajtuk a növények. Sajnos a hosszú távú csapadékmentes időszak hatásait az idei tavasz és nyár nem tudta egyelőre kompenzálni.
-Merre zajlanak most a terepmunkáik?
-Sok helyen dolgozunk, de a szívügyünk az Alföld, azon belül is a Tiszántúl. Több munkánk van a Hortobágyi Nemzeti Park területén, főleg a Hortobágyon és a Nagykunságban, de jelen vagyunk a Nyírségben és a Hajdúságban is. Vannak mintaterületeink a Duna-Tisza közén és a Kiskunságban is. Az országhatáron túl pedig Csehországban, Romániában, Kazahsztánban, Üzbegisztánban végzünk vizsgálatokat.
-Ahogy a honlapjukon olvastam, az alföldi kunhalmokat is kutatják gyepes szempontból.
-A férjemnek ez a fő kutatási témája, könyvet is írt ebből. A csoportunk 2014 ót vizsgálja a kunhalmokat, s a több ezer hazai kunhalom között vannak szerencsére olyanok, amelyek az ősi vegetációt meg tudták őrizni. A több ezer évvel ezelőtt épített halmokban felhalmozott talaj az akkori gyepes táj növényeinek magvait és gumóit is tartalmazta. A halom építése után egy évtizeddel már gyep borította a felszínét és ez az ősi gyep fent tudott maradni néhány halmon az Alföldön, a mai napig is. Ezeknek a halmoknak igen fontos szerepük van a természetmegőrzésben, ráadásul fontos kultúrtörténeti és szakrális helyek is.
- Nemrég Franciaországban jártak egy szakmai rendezvényen, s ahogyan láttam, a honlapjukra kitett tudósítást helyben készült gyepes fotókkal is illusztrálták.
-Valóban, néhány éve a városi gyepterületekre is koncentrálunk. Részt vettünk egy európai kutatásban, amelyben az volt a vizsgálat tárgya, az európai emberek, a városlakók milyen gyepet szeretnének maguk körül látni: a nagyon rövidre nyírt típust, vagy a hosszabbra hagyott, ún. méhlegelőre hasonlítóakat? Nehéz e téren esztétikai kategóriákat említeni, hiszen mindenkinek más a szép, ám ha nincsenek invazív fajok a gyepben, akkor az árokpartokon, meg az utak szélén jobb a kevésbé nyírt gyep . Nem csak szebb látványt nyújt, de életteret biztosít több fajnak és megköti a port is. Minden országban megfigyelhető volt a két ellentábor, de Nyugat-Európában nagyobb hangsúlyt fektettek a válaszadók a biodiverzitási szempontokra és így elfogadóbbak voltak a hosszabb fűvel is. De összességében jobban tud gyep lenni a gyep, ha mi hagyjuk, hogy a növények megmaradjanak és éljenek benne.
(Az interjú eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2023. októberi lapszámában jelent meg nyomtatásban.)