Madárgyilkos? Zöldenergia? Elviselhetetlen zaj vagy fenntarthatóság? Ezek mindegyike a szélerőművek megítéléséhez kapcsolódó fogalom, de vajon összességében mi befolyásolja azt, hogy mit gondolunk a szélenergiáról? Hogy erről képet kapjunk, a nemzetközi tudományos szakirodalmat vettük górcső alá. Az alábbiakban az ott kirajzolódó képet igyekszünk az olvasóval megosztani. (Az írást, tekintettel a terjedelmére, két részben közöljük lapunkban - a szerk.)
A megújuló energiaforrásokba vetett bizalom elengedhetetlen egy élhető jövő szempontjából. Ennek ellenére, a megújuló energia-alapú technológiák mindegyike bizonyos szempontból megosztó –, ami alól nem kivétel a szélenergia sem. Utóbbi megítélése országonként, de adott esetben akár háztartásonként is eltérést mutat.
A vélekedést számos tényező befolyásolja, melynek gazdasági, szociális és környezeti vonatkozásai is vannak, ráadásul a média különböző csatornáin keresztül is eltérő vélemények, megközelítések jutnak el az állampolgárokhoz. Hasonlóan az élet más területeihez, a társadalmi elfogadás is több szintű. A szélturbinákat akár elutasítás is övezheti, melyek részben valós, részben hamis felvetéseken alapulnak. A környéken élő emberek egészségkárosodása és a szélturbinák működése között számos kutatás próbált összefüggést találni, azonban nem született minden szempontból meggyőző eredmény. Kétségtelen, hogy a szélerőművek hatással vannak a környezetükre. Ezek közül leggyakrabban a zajhatás okozta bosszúság, a tájrombolás és a természetvédelmi értékek elvesztésétől való félelem kerül a középpontba. Fontos megemlíteni, hogy átgondolt tervezéssel ezek a problémák nagyobb részt elkerülhetők.
Ugyanakkor elterjedt a NIMBY jelensége (Not In My Back Yard – „ne az én udvaromba”) is, amely az élet számos más területe mellett a szélenergiát illetően is felütötte a fejét. Ezt a fajta ellenállást nem a racionalizmus táplálja, hanem legtöbbször az ismeretlentől való tartózkodás vagy félelem. A végeredmény sajnos az, hogy az adott ügy megítélése romlik, és a különben kifejezetten előnyös projekt akár dugába is dőlhet. Ennek a jelenségnek az elkerülése érdekében egy-egy szélenergiás projektet megelőzően legtöbbször társadalmi egyeztetéseket, alapos tájékoztatást tartanak, amikkel elkerülhető a konfliktus. Azonban gyakran az a vélekedés, hogy ezek csupán látvány-megbeszélések és a lakosok által megemlített aggályok süket fülekre találnak – így nem csoda, hogy néha heves konfliktusok alakulnak ki.
Tanulva a negatív példákból, nagyon fontos, hogy a helyi közösség valóban be legyen vonva a döntéshozatalba és érdemi konzultáció történjen az érintettek között. Így a szélenergia társadalmi támogatottsága is növekszik. Az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi tanszékének most folyó kutatása szerint a szélerőművekkel érintett települések (így például Kisigmánd és Nagyigmánd) lakossága kifejezetten pozitív benyomásokat szerzett az elmúlt húsz esztendőben, amióta a turbinákkal kell együtt élnie. A megfelelő kapcsolattartás ennek csak az egyik oka.
Egy-egy projekt új munkalehetőséget is jelent az ott élők számára. Számos térség, így Írország esetében a hanyatló mezőgazdaság és a vidéki területekről való jelentős elvándorlás miatt a szélenergia lehetőséget kínál a vidéki gazdaságok újjáélesztésére. A legdöntőbb érv mégis a közvetlen gazdasági haszon. Európa egyes részein kifejezetten elterjedt a szélerőművek közösségi tulajdonlása, az úgynevezett „community wind”, amely a helyieket érdekeltté téve ösztönző lépéseket jelent a társadalom fenntarthatóság felé vezető útján. Emellett a kibontakozó projekteknek otthont adó települések olyan támogatásokhoz juthatnak, melyet az infrastruktúrafejlesztés, a rekreáció vagy akár a környezeti nevelés finanszírozására különítenek el.
Több országban jól működő modell, hogy a beruházás 4,5 km-es körzetében élők 20%-os részesedést kaphatnak a beruházásból és a termelés által generált profitból. Ezen eszközök, valamint a további felmérésekből szerzett értékes információk birtokában, a szélenergia egy dicsőbb, nem mellesleg társadalmi oldalról elfogadóbb jövő irányába kormányozható. (Források: https://dx.doi.org/10.2789/696070 https://doi.org/10.1002/wene.9 https://doi.org/10.1016/j.enpol.2010.05.062)
Média
Az Európai Bizottság tudományos műhelye, a Joint Reseach Centre (JRC) szerint a médiának komoly felelőssége van abban, hogy a társadalom számára korrekt tájékoztatást nyújtson, hiszen a tudományos folyóiratok gyakran nem elérhetők az átlagember számára és megértésük a bonyolult szakmai nyelvezetük miatt is nehézséget okoz. Gyakran szembesülhetünk azonban azzal, hogy olyan szenzációhajhász szalagcímek jelennek meg, amelyek már első ránézésre is túlzónak tűnnek. Sajnos az is gyakran előfordul, hogy a médiában hírként tálalt információk egyáltalán nem felelnek meg a tudományosan elfogadott téziseknek (mint ahogyan ez a szélturbinák lapátja, illetve annak elásása kapcsán ez felmerült Magyarországon is) - ezek mögött legtöbbször ellenérdekelt lobbicsoportok működése van a háttérben.
A korábban említett tudományos műhely, a JRC álláspontja szerint a tudomány világában egyetértés van annak kapcsán, hogy a szélerőművek hangja nem okoz egészségkárosodást. Egyfajta bosszúságot kelthet az emberben, nem komolyabbat, mint a fejünk felett áthúzó repülők vagy a szomszédban robogó vonat. Ugyanakkor átgondolt telepítéssel ez a probléma szinte teljes mértékben elkerülhető.
Megoldható az is, hogy a madárbalesetek problémája szinte teljesen megszűnjön, és az élőhelyek zavarása is minimalizálható. Ugyanakkor egy-egy szimbolikus madár – például sas – szélturbinával való összeütközését nagyon könnyen ki lehet használni és „madárgyilkosként” megbélyegezni a szélerőműveket a médiában, mint ahogyan erre sajnos időről-időre akad rossz példa. Ebben az esetben is kulcskérdés a madarász szakemberek bevonása a projektek előkészítésébe, a telephelyválasztásba, illetve a legújabb tudományos eredmények alkalmazása, mint például az olyan „okos” kamerarendszerek telepítése, amelyek ökológiailag értékesebb madárfajok egyedeinek megjelenésekor ideiglenesen leállítják a szélturbinákat.
(Források: https://dx.doi.org/10.2789/696070)
Az elfogadás több szintje
A társadalmi elfogadást végső soron három tényező (piaci, társadalmi-politikai, közösségi) határozza meg. Ezek mindegyike szükséges ahhoz, hogy a szélenergia nagyobb teret nyerjen. A piaci tényező foglalja magába a szélenergiára fordított tőkét és befektetéseket, a társadalmi-politikai az állam és az intézményrendszer viszonyulását jelenti, illetve a közösségi támogatás, amely a lokális elfogadottságot írja le. Ha e legutóbbi hiányzik, az később aláássa a megítélést és rombolja a piaci lehetőségeket is.
A közösségi elfogadásnak is több oldala van. Számos kutatás szerint a két legmeghatározóbb ezek közül a szélerőművek ökológiai és vizuális hatása, tehát az emberek részéről a biodiverzitás és a tájak esztétikai védelme a legfontosabb ellenérv a szélerőművek kapcsán.
Lényeges kérdés még a turbinák tulajdonjoga és a költségek, illetve hasznok igazságos elosztása. Az érintettek körében jobban támogatott, ha nem egy távoli multinacionális vállalat kezében összpontosulnak a tulajdonjogok, hanem helyi szereplők birtokolják azokat. Az adott közösség részéről fontos a bizalom a szakemberekben és a hatóságokban egy sikeres a projekt érdekében. A támogatás összefügg azzal, hogy a hatóság, hogyan értékeli a kockázatokat és a helyiek tisztességesnek érzik-e a folyamatot. Vagyis az elfogadás mértéke valójában nem feltétlenül a jobb terveken múlik.
(Források: https://dx.doi.org/10.2789/696070 https://doi.org/10.1002/wene.9)
A cikk 2024. augusztus 5-én készült, s- a szerzők szándéka szerint - egy 6 részes cikksorozat első eleme, amely a KDMFÜ Közép-Duna Menti Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Kft. BIOWIND projektjének keretében valósul meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének közreműködésével.
(A cikk ezen első része eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2024. októberi lapszámában jelent meg nyomtatásban, a második részt a lap 2024 decemberi lapszámában közöljük.)
További hírek a kategóriából
