Ez év januárjában több mint harminc európai civil szervezet, köztük a magyar Humusz Szövetség nyílt levélben1 fordult az Európai Bizottsághoz az eldobható pelenkákban található, erősen veszélyes anyagok ügyében. A nyílt levél célja, hogy érvényre juttassa azt a francia javaslatot, amely felsorolja az említett veszélyes anyagokat, és felszólítja az Európai Bizottságot azok betiltására– ami a pelenkákban való felhasználást illeti.
Az Európai Parlament 2020 júliusában tette közzé vegyi anyagokra vonatkozó fenntarthatósági stratégiáját. Ebben szerepel az a cél is, hogy a fogyasztási termékekben, különös tekintettel a kisgyermekek által használt termékekre, ne fordulhassanak elő a leginkább káros vegyszerek. Még ebben az évben a francia hatóságok (Francia Élelmiszer-, Környezetvédelmi, Foglalkozás-egészségügyi és Biztonsági Ügynökség, ANSES) javasolták a különösen veszélyes anyagok felhasználásának korlátozását. A javaslatot megvizsgálták és véleményezték az Európai Vegyianyag-ügynökség tudományos bizottságának tagjai, akik végül a javaslat ellen szavaztak, nem találtak ugyanis elegendő tudományos bizonyítékot arra, hogy a pelenkákban található anyagok kockázatot jelentenek. Innentől a döntés az Európai Bizottság kezében van.
De mi van a pelenkákban?
Nem csupán az, amire magától értetődő módon gondol mindenki, aki tett már tisztába kisbabát. Az eldobható pelenkák olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek között bizonyítottan rákkeltő vegyületek, illetve tartós szennyezőanyagok is előfordulnak. Utóbbiak a belső elválasztású mirigyek rendszerében, azaz a kisbaba hormontermelésének működésében okozhatnak zavarokat. Néhány ilyen anyag a teljesség igénye nélkül:
- formaldehidek: szerves vegyületek, amelyeket a WHO már 2004-ben rákkeltő hatásúnak minősített. Kötőanyagként, konzerváló anyagként széles körben használják, bőrrel érintkezve túlérzékenységet okozhat.
- policiklikus aromás szénhidrogének (PAH): több mint száz szerves vegyület tartozik ebbe a csoportba, amelyek jellemzően egymással keveredve jelennek meg égéstermékekben, de közülük néhányat a vegyipar is gyárt. A gyógyszer-, a műanyag- és a festékgyártásban alkalmazzák ezeket, közülük számos vegyület mérgező vagy rákkeltő hatású.
- dioxinok: 200 vegyület tartozik ebbe az anyagcsoportba, amelyek jellemzően vegyipari termékek, növényvédő szerek gyártása során, illetve a hulladékégetők gázkibocsátása által kerülnek a környezetbe, de a papír és a textil fehérítése során is keletkezhetnek. Jelen vannak a vízben és a növényekben, illetve a talajban is. Az emberi szervezetbe jellemzően állati eredetű élelmiszer fogyasztásával jutnak, és a zsírszövetben raktározódnak.
A gyártók hangsúlyozzák, hogy ezek az anyagok nem szándékosan a gyártás során, hanem véletlen szennyeződésként kerülnek a pelenkákba, mennyiségük meglehetősen alacsony. A nyílt levelet aláíró civil szervezetek azonban aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a vizelettel kioldott vegyületek a kisbabák bőrével is érintkezhetnek. Úgy gondolják, hogy a vizsgálat, amely a betiltásra vonatkozó francia javaslatot elvetette, a gyártók adatain alapult, és nem vette figyelembe a független szakértők eredményeit.
Hogyan tovább?
A nyílt levél szerint nyilvánvaló, hogy léteznek olyan gyártási eljárások, amelyekkel szennyeződés nélkül előállíthatók az eldobható pelenkák. Ezek a termékek alapvetően két, nemszövött anyag között egy nedvszívó rétegből állnak – a modern technológia ma már több különböző réteget is alkalmaz az elmozdulás és kicsepegés megelőzése érdekében. A nedvszívó magot vákuumformázással alakítják ki, és elhelyezik egy nedvességáteresztő belső és egy nedvességtaszító külső réteg között. A rétegeket hőkezeléssel vagy ultrahangos technológiával rögzítik egymáshoz, a pelenkát fehérítik, formázzák, illatanyagokat és más adalékokat adnak hozzá. Ezen folyamatok során melléktermékként keletkeznek a felsorolt szennyező anyagok, amelyek megmaradhatnak a pelenka felületén vagy anyagában is.
A szennyeződés megelőzhető a nyersanyagok alapos megválasztásával, klórmentes papír használatával, a beltéri levegő tisztításával vagy a gyártási technológia megváltoztatásával. Mindez azonban pénzbe kerül, és számítások szerint a költségeknek a fogyasztókra való hárításával akár 2-10%-kal is emelkedhet az eldobható pelenkák amúgy sem alacsony ára.
Mit tehet a fogyasztó?
Az eldobható pelenkák esetében nem csupán a káros vegyi anyagok környezeti hatásával kell számolni. Egy átlagos kisgyerek élete során a szobatisztaság eléréséig 4-6000 darab pelenkát használ el, ami eldobható termékek esetében egytonnányi veszélyes, nehezen lebomló hulladékot jelent. Eggyel jobb megoldást jelentenek a szintén eldobható ökopelenkák, amelyek esetében a nedvszívó mag klórmentes fehérítéssel, lebomló cellulózból készül, a terméknek a baba bőrével érintkező részét pedig kukoricából és cukornádból állítják elő, és illatanyagokat sem használnak a gyártáshoz. Hátránya, hogy ez is egyszerhasználatos, a lebomlása nem tökéletes, és a hagyományos pelenkákhoz hasonlóan műanyagcsomagolásban kapható, bár itt figyeltek arra, hogy ez legalább részben újrahasznosított legyen.
Mind környezetvédelmi, mint egészségügyi szempontból a legjobb választás a mosható pelenka. Ebből egy gyermek teljes pelenkás korszakára körülbelül 24 darabra van szükség, amit használtan is megvásárolhatunk, majd továbbadhatunk, vagy több testvérnél is bevethetjük. Környezetbarát szerekkel mosható, nem tartalmazza a fent felsorolt vegyi anyagokat, és bár a beszerzés viszonylag nagyobb beruházást igényel, ez néhány hónapon belül megtérül. Egyetlen hátrányként magát a mosást és a bonyolultabb pelenkázást szokták említeni, de némi gyakorlattal ez sem jelent komoly nehézséget. Plusz egy előny: a mosható pelenkában növekvő gyerekek általában előbb lesznek szobatiszták!
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2022 áprilisi számában jelent meg nyomtatásban.)
További hírek a kategóriából
