Ausztrália nyugati sarkától, Perth-től 2750 kilométerre helyezkedik el az a szigetcsoport, amit az utazási irodák az „utolsó érintetlen” szigetekként reklámoznak. Tudósok kimentek a terepre, és mintát vettek. A mindössze 600 lakosú szigetcsoporton 977 000 plasztikcipő és -papucs s 373 000 fogkefe hever. Az áramlatok hozták őket ilyen messzire.
Az Ausztráliához tartozó Cocos-szigeteken – másik nevén Keeling-szigeteken – vizsgálódó tudóscsoportot elképesztette a látvány, amivel találkoztak. A Perth-től 2750 kilométerre található 26 kis szigeten alig 600 ember lakik, de műanyaghulladéka vetekszik egy sűrűn lakott metropoliséval. Természetesen nem a helyiek dobálták el, az óceán áramlatain jutott el ilyen messzire a szemét. A szigetcsoporton összesen 414 millió darab, azaz 238 tonnát kitevő műanyagszemét hever szanaszét, állítják a Tasmániai Egyetem kutatói a brit Scientific Reports tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban. A csoport vezetője, Jennifer Lavers igyekezett hozzátenni, hogy ez csak óvatos becslés, mivel a legszennyezettebb – nyilván az áramlatoknak leginkább kitett – partokhoz nem tudtak hozzáférni.
A talált szemét 95 százaléka műanyag, a plasztikhulladékon belül pedig 25 százalék egyszer használatos eszköz, vagyis szívószálak, kupakok, papucsok és cipők. Laverst és kollégáit „megdöbbentette”, amit a szigeteken láttak. „Eljutsz egy ponthoz, amikor már azt érzed, semmi sem tud meglepni, de aztán jön valami, ami igenis tud” – magyarázta egy amerikai rádiónak Lavers, akit leginkább az lepett meg, hogy a talajban több a szemét, mint a felszínén. „Minél lejjebb mentünk, annál többet találtunk belőle.” Az is meghökkentő, hogy ez milyen mértékben igaz: a teljes szemétmennyiség 93 százaléka (383 millió darab) tízcentis mélységben található! És nem tudni, még mennyi bújhat meg mélyebben… E talajban lévő műanyagok 60 százaléka már mikroplasztiknak számít, mert zömében 2–5 milliméteresek.
További hírek a kategóriából
