Kaviczki Vanda már gyerekkorában cipőtervezőnek készült, a MOME-n először mégis textiltervezőként diplomázott 2019-ben, noha közben igazi műhelygyakorlaton leste el a lábbelik készítésének fortélyait a martfűi cipőgyár szakiskolai képzésén. Hamar kitűnt, hogy szereti az egyedi és előre mutató dolgokat, de így is meglepetést okozott a szakmán belül, amikor a fiatal tervező előrukkolt a responSOLE_project első darabjaival.
Kaviczki Vandára már a martfűi cipőgyár mellett induló cipőkészítő szakképzésben is felfigyeltek nem csak az oktatói, de a diáktársai is. A fiatal móri lány csupa innovatív tervvel és merész, újító kivitelezéssel lepett meg mindenkit. Már akkoriban is kísérletezett a különböző anyagokkal és technológiákkal, majd a kétéves gyakorlati "kiruccanás" után visszatért az egyetemére, ahol nem kevesebbel rukkolt elő, mint az első saját tervezésű és honi gyártású, lebomló talpú cipő prototípusával.
Addig azonban, míg kézzel fogható, sőt, lábra vehető darab lett a tervekből, Vandának még sok időt kellett eltöltenie a technológia csiszolásával. Az első otthona az egyetem volt, a második a laboratórium.
-A fő motivációm a cipőiparban jelenleg használt környezetkárosító anyagok kiváltása volt - kezdett bele Vanda a lebomló cipőtalppal kapcsolatos történetbe.
-A mai cipőgyártásban használt összes anyagot biológiailag lebomló vagy iparilag komposztálható anyagokra cseréltem. Az új cipőprojekt egy iparilag komposztálható cipőkollekció, amelynek középpontjában a talp anyaga áll. Két éves kutatás során az általam kifejlesztett bioműanyag és kender kompozit anyaga nemcsak habosítható és hordható, hanem tömeggyártásra is alkalmas.
Minden az anyaggal kezdődött. Az egyetemi hallgatónak először meg kellett találnia azt a matériát, amely a célnak megfelelően alakítható, működtethető. Esetünkben is bebizonyosodott: olykor a legalapvetőbb alapanyagok között érdemes körülnézni, hiszen azok nem véletlenül állták már ki olykor az évszázadok próbáját. Így kezdett el kísérletezni a Közép-Európában őshonos és kiváló megújuló anyagforrással, a kenderrel.
Ez az anyag ugyanis nem csak szálerősítőként és töltőanyagként funkcionál - felhasználása képes csökkenteni a biopolimer-gyártás költségeit. Mint Vanda mondja, a cipő formáit a természet struktúrái ihlették, szabásánál fontos szempont volt a hulladék minimalizálása.
-A talp lenyomata pedig edukációs szerepet tölt be. Úgy érzem, ez a projekt jó példa arra, hogy a design híd tud lenni tudomány és művészet között.
Vanda szerint egy designer akkor végzi jól a munkáját, ha nemcsak szép a tárgy vagy termék, amit tervez, hanem funkcionális is. A klímaválságra való tekintettel nem is szabadna olyan tárgyakat vagy termékeket tervezni, gyártani, amelyek nem cirkulárisak. Napjainkban minden elhasznált, tönkrement cipő hulladék: egy pár habosított EVA-ból készült Crocs-papucs 1,5 kg CO2e értékű karbonlábnyomot eredményez, míg egy többféle szintetikus anyagból álló átlagos sportcipő 8 kg CO2e értéket mutat.
-A jól funkcionáló termék tudatos, körültekintő az anyagválasztás, ki van találva minden egyes alkatrész és a termék egész életével számol a designer. Lebomló vagy szétszerelhető, javítható, vagyis biológiai úton vagy technikai módon, de bent kell tartani a körforgásban. Egyébként ez az alap koncepciója az egész tevékenységemnek - az egyetemen hallottam először a körkörös gazdaságról és a mesterképzés alatt kezdtem anyagfejlesztéssel, lebomló kompozit matériákkal foglalkozni.
De hogyan is nézett ki a tényleges munka az egyetemi "vegykonyhán"? Hogyan kezd egy lelkes hallgató a kémiát és a fizikát egyaránt segítségül híva bőröket és kenderdarabokat "macerálni"? Milyen meglévő technológiai tudást lehet ilyenkor segítségül hívni és merjünk-e újítók lenni egy eladdig járatlan területen?
-A diplomamunkám során egy kiváltó anyagot szerettem volna létrehozni a cipőipar számára, hiszen a szakmában dolgozom és tisztában vagyok vele, milyen anyagokat használnak fel. Szintetikus, kőolaj alapú talpanyagok, toxikus ragasztók, krómmal cserzett bőrök, stb. Napjaink sneakerjei nagyon kényelmesek és színesek, de ennek óriási ára van. A „kötéseket” mint például a ragasztást nem lehet szétszerelni, így az újrahasznosítás lehetetlen, a cipő lebomlási idejét pedig mi már nem érjük meg. A másik probléma a túlfogyasztás. Rengeteg innováció születik az iparágban, de sajnos ezek nagy része nem a fenntarthatóságra fókuszál - sorolja az előzményeket és buktatókat Kaviczki Vanda.
A fiatal tervező azt mondja, laikusan keveredett a biopolimerek világába, ám egyre többet olvasott a témáról és lehetőséget kapott a Budapesti Műszaki Egyetem Polimertechnika Tanszékén mérnököktől, szakértőktől tanulni – így tudatosult benne, hogy működő irány lehetne a cipőiparban is. A sokféle biopolimer közül ő az ipari komposztálóban lebomlani képesekkel foglalkozott. Temesi Apol és Kondor Edit kurzusán kezdte „DIY módon” összekeverni a bioműanyagokat, majd otthon, a saját konyhájában folytatta. Megvizsgálta a tulajdonságokat, a működőképes részleteket pedig tovább fejlesztette a tanszéki laborban, ipari körülmények között. A biopolimernek azonban van egy óriási hátránya a kőolaj alapú műanyaggal szemben: drágább.
-Ezt úgy próbáltam kiküszöbölni, hogy kitöltő anyagot tettem a keverékbe – magyarázza Vanda. -Számos kísérlet után végül az ipari kenderre esett a választásom, a cipőiparban használt népszerű EVA-talpanyag helyett alkalmazom. Az EVA-hab etilén, vinyl és acetát kopolimerjeiből álló matéria, a legtöbbünk ruhatárában van legalább egy olyan lábbeli, aminek ebből az anyagból van a járófelülete.
A responSOLE_project kollekciójában minden darab talpanyaga biopolimerből és ipari kenderből összeállított matéria. Az anyagfejlesztésen túl a legnehezebb feladat az volt Vanda számára, hogy olyan anyagokat találjon, amelyek alternatívái lehetnek a többi lábbeli alkotóelemeinek. A növényi cserzésű marhabőr mellett len cérnát, cellulóz szivacsot, csirizt és egy német kutatóintézet biodegradálható ragasztóját használta. A lebomlási idő sok mindentől függ, de ha megfelelőek a körülmények, az egész lábbeli komposztálódik. Ehhez hasonló cipőipari termékkel jelenleg nem találkozni a piacon.
Bár drága alapanyagról beszélünk, a biopolimernek viszont megvan az a jó tulajdonsága, hogy ugyanazokon a gépeken lehet gyártani, amiken a műanyag tárgyak készülnek. A tervezés mellett ugyanis fontos szempont a tömegtermelés lehetősége is! E pontont Vanda váratlan ám annál lényegesebb technológiai segítséget kapott.
- Két éve dolgozom munka mellett ezen a szerelem projekten és a kísérletek, mérések, tesztek után még mindig nincs kész a tökéletes termék, következik a végső receptúra finomítása, a végső anyag gyártása és a vizsgálatok. Közben a formát is folyamatosan alakítottam, több sikertelen talp után készült el egy alumíniumhabosító forma, amihez sok hazai cég adta önzetlen segítségét, főleg a Fejér vármegyei CAD CAM SOLUTION Kft-nek köszönhetek sokat. Agyagból modelleztem ki a formákat, ez alapján készült el a digitális, 3D nyomtatható test. Ezt követően történt a szerszám CNC marása és a próbagyártás.
A kísérleti responSOLE kollekció formai inspirációját a természet adta. Rusztikus, nyers és tökéletlen felületeket kezdtem gyűjteni, hiszen célom egy „természet-pozitív” szemlélet integrálása volt. A talp alján lévő szöveg - „bigger step - smaller footprint” – is egyfajta utalás az ökológiai lábnyomra. Hangsúlyozni kell, hogy csak ipari komposztálóban képes lebomlani, ezért ha elhagyja a fogyasztó, hasonló károkat okoz, mint a fosszilis alapú cipők.
Vanda projektje egyelőre a fröccsöntés lehetőségeinél tart, lényegében előkészíti azt, illetve egyéb területeket vizsgál, ahol alkalmazható lehet az általa kifejlesztett kompozit anyag. A lebomló cipőben rengeteg lehetőség rejlik, de kétségtelenül nagyon költséges iparágág, hiszen minden lábmérethez külön szerszámot kellene gyártani. Hogy kiegészítse a szűkös forrásokat, a tervező most pályázatokon vesz részt és természetesen nagyon szeretne támogatást szerezni a további fejlesztésekre.
-Én is érzem a klímaszorongás jelenségét (főként a saját generációmban), azonban ha nem is nyújthatok megoldást az ökológiai válságra, de tevékeny és pozitív szemléletmódommal hozzá tudok adni a saját léptékem szerint egy fenntarthatóbb jövőképhez. Itt a környezetvédelem már nem csak arról szól, hogy bambusz fogkefét vásárolok a műanyag helyett. Nem csak az egyénnek kell alakítania eddigi életvitelén, nem csak szinten kell tartanunk vagy kiegyenlítenünk az általunk okozott környezeti károkat, hanem helyre is kell állítanunk azokat.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2023 októberi számában jelent meg nyomtatásban.)
További hírek a kategóriából
