Számos állatfaj él társas viszonyrendszerben, amelynek konkrét folyamatait meghatározzák a külső körülmények - közismert példa a vándorsáska, amely a kedvezővé váló körülmények hatására mintegy varázsütésre válik addig magányosan élő állatokból hatalmas csapatokat alkotva a zöld növényzetet letaroló csapássá.
Más esetekben a populációkat a körülmények változásai összeomlásra késztetik, vagy megváltozik egy élőhely fajai közti dominancia. Ezek a változások nem szükségszerűen nagyok, ahhoz, hogy a populációra ható és a váltást előidéző folyamat beinduljon, egészen aprócska, ám küszöbértéket jelentő váltás is elegendő, a fordulópont az, amikor a mennyiségi változásokból minőségi változás alakul ki. A különböző ökoszisztémákat összetevő állatpopulációk esetében más és más lehet e fordulópont, az egyes összetevők számára fokozatosan kedvezőbbé váló körülmények más fajokra nézve negatívan hatnak s a változások sorozatából kialakul egy, a korábbi egyensúlyi állapottól jelentősen eltérő rendszer.
Egy nemzetközi kutatócsoport egy társas életmódú pókfaj (Anelosimus studiosus) esetét példaként használva vizsgálta meg azt, hogy miként hat a pókok egymás közelét kereső és együttesen élő csoportjára a környezeti körülmények megváltozása, s miként következik be a minőségi váltás a pókok populációjában. A pókoknál kapott tapasztalatok alapján más állatok populációira vonatkozó következtetéseket is levonhattak. A kutatásról a Proceedings of the Royal Society B szeptember 19-én számolt be.
Az Amerikában északon és délen egyaránt honos törpepók-faj kolóniái néha hatalmas fátyolként a növényzetre terülő hálórendszert építenek, amelyben számos nőstény, az ő utódaik sokasága, illetve csekély számú hím egyed él - a kolóniák létszáma viszont nagyon változó, az adott helyszín körülményei függvényében. Van, ahol csak egy nőstény és annak utódai építik fel a telepet, míg másutt számos nőstény s ezek még számosabb utódai együttesen alkotnak nagyobb kiterjedésű telepeket. A nagyobb telepekben a nőstények közösen tartják karban a hálórendszert, közösen óvják az utódgenerációt, és osztoznak a nagy hálórendszerben megfogott zsákmányon. Mi határozza meg azt, hogy egy kolóniában mennyi pók él meg egymás közelében? Korábbi kutatásokból már kiderült, hogy a melegebb vidékeken (pl. Dél-Floridában) az egy nőstényből plusz az utódaiból álló kis kolóniák vannak, míg a hűvösebb északabbi államokban a sok nőstényes telepek dominálnak.
A vizsgálatok alapján e társas pókok hűvösebb időben kiválóan együttműködő közösségben élnek, azonban, ha a hőmérséklet 30-31 fok fölé emelkedik, egymásnak esnek, s csak akkor hagynak fel az agresszív viselkedéssel, ha a hőmérséklet jelentősen visszaesik (27 fok alá). A két állapot - nyugodt és izgatott - közti átmenetet az egyedek külön-külön viselkedésmintái képviselik, s a köztes hőmérsékleti viszonyokban mindkettő megtalálható egy kolónián belül.
További hírek a kategóriából
