Tovább bővül a globális haltermelés a következő évtizedben, annak ellenére, hogy a tenyésztett állomány korábbi robbanásszerű növekedése lassul és vadon élő halak halászata kiegyenlítődni látszik –olvasható az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) új jelentésében.
A szervezet frissen közzétett kiadványa, A halászat és akvakultúra helyzete a világban (SOFIA) szerint 2030-ra a halászat és az akvakultúra összesített kibocsátása 201 millió tonnára nő majd. A prognosztizált érték 18%-kal haladja meg a jelenlegi 171 millió tonna termelési szintet. A jövőbeni növekedés azonban folyamatos fejlesztéseket igényel, melyek magukba foglalják a halászati gazdálkodási rendszerek erősítését, a veszteségek és a hulladék mérséklését, illetve bizonyos problémák kezelését, mint az illegális halászat, a vizek szennyezése és az éghajlatváltozás. „Az ágazatban vannak még kihívások, ilyen például a nem fenntartható halászat arányának csökkentése,” – mondta a FAO főigazgatója, José Graziano da Silva.
A FAO szerint 90,9 millió tonna vadon élő halat fogtak ki 2016-ban. Ez kis mértékűnek mondható 2 millió tonnás csökkenést jelent az előző évhez képest, mely betudható az El Niño jelenség által előidézett időszakos ingadozásnak a perui szardellafélék populációjában. Az 1990-es évektől kezdve lényegében változatlan a vadon kifogott halak mennyisége. Világszinten évtizedek óta folyamatosan növekszik a halfogyasztás, növekvő halállomány mellett (2016-ban elérte a 20,4 kg/fő értéket, szemben az 1960-as évek 10kg/fő adatával) – melyet nagy részben a ’80-as és ’90-es évek bővítései generálta nagyobb termelés tett lehetővé.
A jelenlegi adatok szerint a FAO által nyomon követett legfontosabb halfajták mintegy 59,9 %-át halásszák biológiailag fenntartható és 33,1 %-át biológiailag nem fenntartható módon – mely jelenséget a jelentés „aggasztónak” nevez. Nem meglepő, alig 40 éve a FAO által ellenőrzött területek halászása 90%-ban volt biológiailag fenntartható, és csak 10% volt fenntarthatatlannak minősítve. A világ letérni látszik a fenntartható útról, figyelmeztet a FAO jelentése, káros túlméretezett kapacitásokat generálva és előidézve az állományok romlását. Túl sok hajó cirkál túl kevés halért – és hiába a javuló egyensúly és módszerek a fejlett országokban, ha a fejlődő világban ellenkező folyamatok zajlanak.
A SOFIA jelentésben megjelenített főbb adatok:
-- A globális haltermelés 2016-ban: 171 millió tonna
o Tengeri halászatából származó fogás: 79,3 millió tonna
o Édesvízi halászatból származó fogás: 11,6 millió tonna
o Akvakultúrából származó fogás: 80 millió tonna
-- Ebből emberi fogyasztásra szánt mennyiség: 151,2 millió tonna
-- A kifogást követően fogyasztás előtt kárba ment/elpazarolt hal mennyisége: az összes kihalászott hal 27 %-a.
-- A halászat és akvakultúra elsődleges értékesítési értéke 2016-ban: 362 milliárd dollár
o Ebből az akvakultúra részaránya: 232 milliárd dollár
-- A halászatban és az akvakultúrában foglalkoztatottak száma: 59,6 millió fő
o Ebből a nők aránya: 14 %
o A legtöbb halászattal és haltenyésztővel rendelkező régió: Ázsia (85%)
-- A bolygón található halászhajók száma: 4,6 millió
o A legnagyobb flotta Ázsiában található (3,3 millió hajó, vagyis a globális flotta 75% -a)
-- A nemzetközi kereskedelembe kerülő hal a teljes termelés százalékában: 35%
-- A teljes halexport értéke: 143 milliárd dollár
-- A világ legnagyobb haltermelője és exportőre: Kína
-- A világ legnagyobb hal- és haltermékpiaca: az Európai Unió
o Második: az Egyesült Államok;
o Harmadik: Japán.
-- A leginkább fenntarthatatlan módon kezelt halászati régió: a Földközi-tenger és a Fekete-tenger (62,2 %-kal túlhalászott halállományok), a Csendes-óceán délkeleti része (61,5%), az Atlanti-óceán délnyugati része (58,8%)
További hírek a kategóriából
