Közép-Európa országaiban és idehaza is jelentős múltja van annak a német technológiának, amelyet a gyártó hazai cége, a Klarwin Magyarország Kft. képvisel a hulladéklerakók csurgalékvizének megtisztítása területén. A napjainkban kiemelten fontos, a vízhasználat hatékonynövelésével is szorosan összefüggő témában Horváth Erikát, a Klarwin Kft. ügyvezetőjét kérdeztük.
-Kérem, meséljen először arról, miért, mitől számít egyedülállónak a Klarwin Magyarország Kft. által alkalmazott technológia?
-Leginkább a kompaktsága okán újszerű, mi a berendezésünket ugyanis vagy egy húszlábas, vagy egy negyven lábas konténerbe szereljük és mobilan egyik lerakótól a másikig mozgathatjuk és rövid időn belül átszerelve üzembe is tudjuk helyezni. A másik újszerűség, úgy mondanám, az ígéretek teljesítésében rejlik. Az előzetes csurgalékvíz-analízis után eldöntjük, meg tudjuk-e az adott vizet tisztítani (az esetek 99 százalékában igen), a tisztítás után viszont valóban olyan minőségű tisztított vizet tudunk produkálni, amit nyugodtan ki lehet engedni a környezetbe és felhasználható technikai vízként. Ahol eddig tevékenykedtünk, ott minden esetben megvalósult ez a cél. Harmadik tényezőként megemlíteném a tisztítási arányt is, ezzel a technológiával ugyanis a lehető legmagasabb arányú tisztított vizet tudjuk előállítani az adott bemenő szennyezett vízből.
-Mit fed le pontosan ez a technológia? Mi történik ezeken a konténereken belül?
-A konténerben egy kompakt beépített fordított ozmózis technológián alapuló berendezés van. A működése röviden: az adott hulladéklerakó csurgalékvíz tározójából búvárszivattyúval a berendezésbe szívjuk a vizet, az erre szolgáló tartályban összekeverjük kénsavval, így csökkentve a bemenő víz pH-értékét. Majd ezt a vizet először egy homokszűrőn, utána egy ún. papírszűrőn engedjük át, ezt követően pedig a modul membrán technológia szűri tovább 70-120 bar-os nyomással, melynek következtében a végén lényegében tiszta vizet kapunk. A vízmennyiség 25-30 %-a szennyezett koncentrátumként visszakerül a lerakóba - ez szintén fontos pont, így ugyanis tovább folytatódhat a bomlás a lerakóban levő hulladékban, és ez a koncentrátum elősegíti a depóniagáz-képződést is.
-Az egyik konkrét projektjük során Marcaliból Jásztelekre „költözött át” az egyik konténer. Milyen kihívásokkal jár egy ilyen berendezés mozgatása és átszerelése?
-Van, amikor pótkocsi szállítja el a konténert, így daruzni sem kell, csak egy ún. kamionfej szükséges a művelethez. Az említett esetben pontosan így történt, egy húszlábas konténerbe szerelt technológiát mozgattunk az egyik településről a másikra. Ez a berendezés havi 1200 köbméter csurgalékvíz megtisztítására alkalmas. A kihívás ilyenkor az, hogy a lehető legjobb minőségű pótkocsi kerüljön a konténer alá, ugyanis akár több hónapon át is bírnia kell az igen korrozív csurgalékvíz közeli állapotokat, ellen kell állnia a különböző típusú szennyeződések hatásainak. Kihívás továbbá a folyamatos terhelés toleranciája is, hiszen még a kisebbik berendezésünk esetében is 10-12 tonnás súlyról beszélünk és akkor vizet még nem is szivattyúztunk bele. Két munkatársunkkal egyébként leszereléstől számítva a másik helyszínen beüzemelve egy hét alatt el tudjuk indítani a működtetést.
-Feltételezem, azért a háttérben egy projektmenedzsmentnek működnie kell mindehhez…
-Nos, a csapatunk négytagú és ebben már ez a menedzsment jellegű feladatkör is benne van. A berendezések automata módon üzemelnek, 0-24 órás távoli eléréssel, kollégáink bármilyen eszközről, bárhonnan tudják működtetni. Ez a Hamburgban gyártott technológia egyébként már több mint 30 éves, s nekünk hat gépünk van Magyarországon, kettő fixen telepített, a többit pedig rugalmasan tudjuk mozgatni, bárhol az országban. A mozgatható konténereink egyikét nemrégiben szereltük fel Szlovákiában, ahol szintén mi látjuk el a gyártó képviseletét. Északi szomszédainknál ugyanis éppen mostanra lett meg az a jogszabályi környezet, ami nálunk Magyarországon már évek óta létezik.
-Említette a teljes automatizálást és a távoli elérést - de milyen infrastruktúrának kell meglennie egy-egy adott helyszínen ahhoz, hogy ezek a konténerek gond nélkül tudjanak üzemelni?
-Az adott helyszíneken, partnereinknél mindig betanítunk két kollégát, akik minden műszakkezdéskor és a munkaidő végén fizikailag szemrevételezik, minden rendben van-e, így például a csőhálózaton az esetleges csepegések, szivárgások kiszűrhetőek. A telephelyeken olykor lehet áramszünet, ezt is helyben kell orvosolni. A membránokon 120 üzemóránként automata tisztítást is el kell végezni, ehhez a megfelelő vegyszert is ezek a kollégák töltik be a berendezésbe. A távoli eléréssel mi minden paramétert monitorozunk, ha be kell avatkozni bármilyen probléma miatt, azonnal be tudunk avatkozni. A berendezések vészleállítóval és kármentővel vannak felszerelve, így a talajba nem juthat be a csurgalékvízből.
-A helyszínen szükséges elvégezni bármilyen műszaki módosítást? Mire számíthatnak e téren az érdeklődő partnerek?
-Nem jellemző. Az alaptechnológiánk a mi műszaki beállításainkkal abszolút működőképes bárhol.
-Ha már a csurgalékvizet említette, ennek összetételének változásával hogyan képes megbirkózni ez a technológia?
-A hulladéklerakóknak negyedéves kötelezettségük mérni a csurgalékvíz összetételének alakulását. Tapasztalataink szerint ez az összetétel nagyban változhat, hiszen nagyon sok paraméter befolyásolja. Jelentősen függ az eredmény a bemenő hulladék összetételétől, de még ha el is éri a határértéket valamelyik tényező, akkor is lehetséges megtisztítani a vizet úgy, hogy a környezetbe majd kiengedett víz már megfelelő paraméterekkel bírjon. Ha ennél még részletesebben akarjuk elemezni, ezekből a vizekből a báriumot a legnehezebb „kivenni” - ám ebből meglehetősen kis mennyiség van az általános kommunális hulladéklerakókban. A gépeink alkalmazkodnak a változásokhoz akkor is, ha a báriumszint esetlegesen mégis megnövekedne - ahogyan a vízhőmérséklethez is nagyon jól tud alkalmazkodni a technológiánk. Az analízisek alapján németországi mérnök kollégáink akár előre is be tudják kalibrálni a kimenő víz minőségét.
-Ha már az előre gondolkodás szóba került: az önök által használt technológia környezeti és üzleti szempontból mennyire jövőképes?
-Egy abszolút fenntartható technológiáról beszélünk: szennyezett vízből állítunk elő technológiai vízként felhasználható tiszta vizet. Van olyan lerakó az országban, ahol a fúrt kútjaikat nem is használják azóta, hogy a csurgalékvizüket ezzel a technológiával tisztítjuk, hiszen ezt a vizet fel tudják használni az utak locsolásához, a lakossági komposzt bekeveréséhez és még számos más célra. A hatékony víz-visszaforgatás, mint eredmény mellett nagy előnye a technológiánknak a távoli vezérelhetőség, valamint a rugalmasság és a hordozhatóság is, hiszen nem minden hazai lerakó engedheti meg magának, hogy több milliós beruházással fix rendszereket szerezzen be. A szolgáltatásbérlés azonban bárkinek jó megoldás a hulladéktelepek víz-egyensúlyának karbantartásához. Visszatérő kuncsaftjaink sora bizonyíthatja ezt.
-Szlovákia belépése után merre fejlesztenének tovább? Milyen terveik vannak a közeljövőre?
-Előre kell bocsátanom, hogy hazánkban ez a technológia nem kötelező, „csak” ajánlott. Román tulajdonostársaink álláspontja szerint a Balkán bevonása felé lehet haladni a jövőben. Macedóniában például 2019-ben már bemutattuk a kisebbik berendezésünket, az egynapos tisztítási prezentációnk nagy sikert aratott. Ám amíg az országuk nem EU-tag, a finanszírozási lehetőségek nehézkesek. Én magam is azt gondolom, a Balkán országaiban van potenciál. Ami a Klarwin jövőbeni céljait illeti, a csurgalékvíz területén jelen lévő fejlesztések folyamatosak, a németországi mérnökök mindig finomítják ezeket a berendezéseket, a fejlesztések az energiahatékonyság és a membrántechnológia hatékonyságát célozzák. Piloteredményeink vannak - egyelőre Romániában - a tisztítás után maradt koncentrátum hasznosításában, az ott meglevő igényekre válaszolva.
-Idehaza egyéb fenntartható technológiákat szeretnénk meghonosítani: a vízveszteség kereső szenzor technológia mellett a levegőszennyezettség monitoring technológia elterjesztésén dolgozunk Magyarországon. Azt kell mondjam, egészen pozitív visszajelzéseink vannak a víziközmű szolgáltatóktól, nem véletlenül: a Google-térképpel összekötött zajszenzoros rendszer -amelynek elemeit a meglévő aknákba helyezzük le, tehát nem kell fúrni -, a mesterséges intelligencia segítségével pontosan meg tudja mutatni, hol van szivárgás a föld alatt a hálózaton. Biztos vagyok benne, hogy ez a technológia nagyban elő tudja segíteni az egyik legnagyobb idevágó probléma, a hazai hálózaton való vízveszteség visszaszorítását.
További hírek a kategóriából
