A Birmingham Egyetem kutatói felfedezték, hogy 307 millió évvel ezelőtt a növények kihalási hulláma a gerincesek fejlődését is befolyásolta.
A karbon és a perm korszak (kb. 358-272 millió évvel ezelőtt) kritikus időszak volt a szárazföldi élet fejlődésében. A karbon alatt Észak-Amerika és Európa összekapcsolódott, a területet pedig sűrű őserdő borította. A növényzet a meleg és nedves klímának köszönhetően burjánzott, ez pedig ideális környezetet teremtettek a korai négylábú gerinceseknek.
A korszak végén azonban egy jelentős éghajlati átalakulás zajlott. Ahogy a négylábú fajok száma növekedett, az őserdő fokozatosan csökkent. A szárazabb klíma miatt pedig rengeteg növényfaj pusztult ki.
A kutatók korábban is tudták, hogy ebben az időszakban rengeteg növény tűnt el, azt azonban eddig nem sikerült felmérni, hogy ez miként hatott a korai gerincesekre. Ennek hátterében az áll, hogy nem érhető el megfelelő mennyiségű kövület a korszak minden időintervallumából és régiójáról.
Az új vizsgálathoz a Birminghami Egyetem csapata az online közzétett Paleobiology Database felhasználásával hozott létre egy új adatbázist. A kutatók ezután statisztikai módszerekkel mérték fel a biológiai sokféleség és a biogeográfia változásait.
Az eredmények alapján rengeteg négylábú tűnt el az őserdő csökkenésével és a száraz éghajlat kialakulásával. A folyamat különösen súlyosan érintette a kétéltűeket. Az adatok ugyanakkor azt is felfedték, hogy a tömegkihalás után a fennmaradt fajok gyorsabban terjedtek, és az Egyenlítőtől távolabbi területekre is eljutottak. A túlélők többnyire korai magzatburkosok, például hüllők voltak, melyek a kétéltűektől eltérően képesek kevesebb vízzel is elboldogulni.
Emma Dunne, a kutatócsapat tagja szerint ez a legnagyobb elemzés, mely a korai négylábúak evolúcióját vizsgálta. Mivel a kutatásban rengeteg új módszert alkalmaztak, minden korábbinál részletesebb betekintést nyertek abba, hogy miként hatott az állatokra a klímaváltozás.
Forrás: NG.hu | Kép: Pexels
A karbon és a perm korszak (kb. 358-272 millió évvel ezelőtt) kritikus időszak volt a szárazföldi élet fejlődésében. A karbon alatt Észak-Amerika és Európa összekapcsolódott, a területet pedig sűrű őserdő borította. A növényzet a meleg és nedves klímának köszönhetően burjánzott, ez pedig ideális környezetet teremtettek a korai négylábú gerinceseknek.
A korszak végén azonban egy jelentős éghajlati átalakulás zajlott. Ahogy a négylábú fajok száma növekedett, az őserdő fokozatosan csökkent. A szárazabb klíma miatt pedig rengeteg növényfaj pusztult ki.
A kutatók korábban is tudták, hogy ebben az időszakban rengeteg növény tűnt el, azt azonban eddig nem sikerült felmérni, hogy ez miként hatott a korai gerincesekre. Ennek hátterében az áll, hogy nem érhető el megfelelő mennyiségű kövület a korszak minden időintervallumából és régiójáról.
Az új vizsgálathoz a Birminghami Egyetem csapata az online közzétett Paleobiology Database felhasználásával hozott létre egy új adatbázist. A kutatók ezután statisztikai módszerekkel mérték fel a biológiai sokféleség és a biogeográfia változásait.
Az eredmények alapján rengeteg négylábú tűnt el az őserdő csökkenésével és a száraz éghajlat kialakulásával. A folyamat különösen súlyosan érintette a kétéltűeket. Az adatok ugyanakkor azt is felfedték, hogy a tömegkihalás után a fennmaradt fajok gyorsabban terjedtek, és az Egyenlítőtől távolabbi területekre is eljutottak. A túlélők többnyire korai magzatburkosok, például hüllők voltak, melyek a kétéltűektől eltérően képesek kevesebb vízzel is elboldogulni.
Emma Dunne, a kutatócsapat tagja szerint ez a legnagyobb elemzés, mely a korai négylábúak evolúcióját vizsgálta. Mivel a kutatásban rengeteg új módszert alkalmaztak, minden korábbinál részletesebb betekintést nyertek abba, hogy miként hatott az állatokra a klímaváltozás.
További hírek a kategóriából
Sziget: Idén még hangsúlyosabb lesz a környezettud...
Közzétéve 2016.08.16 15:12
NABI: Gázüzemű buszokkal hasznosítható lenne a dep...
Közzétéve 2016.08.17 14:44
Környezetszennyezés okozta jogsérelmek
Közzétéve 2016.09.26 09:02
