Alig másfél hónap múlt el a sivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapja óta, de az emberek százmillióit érintő veszedelem az utóbbi évtizedekben nemhogy enyhült volna, inkább súlyosbodott és egyre nagyobb területeket érint. Az elsivatagosodás messze nem csak az afrikai országok problémája. Európában Görögország, Spanyolország és Dél-Olaszország mellett Itália északabbra eső, korábban igen termékeny területei is veszélyeztetetté váltak, és a kiszáradt, tönkrement földek egyre terjednek Közép- és Nyugat-Európában is.
Azt már a 90-es években felismerték, hogy az elsivatagosodás a világ egyik legnagyobb környezetvédelmi problémája. 1994 június 17-én több mint 100 ország fogadta el az ENSZ által kezdeményezett egyezményt, amelynek fő célja az volt, hogy a fejlett országok osszák meg az elsivatagosodás elleni technológiákat és tudást, valamint támogassanak képzési programokat a fejlődő országoknak.
A talajok elsivatagosodásáért a klimatikus változások mellett a kizsákmányoló mezőgazdaság, a talajok műtrágyákkal való tönkretétele, a túllegeltetés, az erdőirtás és a helytelen öntözés a felelős. Valójában a talajromlást okozó emberi tevékenységek nagyobb szerepet játszanak ebben a változásban, mint a csapadékhiány.
Magyarországon is drámai változások zajlanak. Csak a folyóvizeink közül 37 van kiszáradófélben, miközben hat éve még egy sem volt, a Duna-Tisza közén pedig kb. 1000 kisebb-nagyobb tó tűnt el az elmúlt 100 évben. Európa legsósabb szikes tava, a Szappan-szék partján 50 éve még fürdőház volt, és emberek csónakáztak a vizén, ma már csak a port kavarja a szél az üres tómederben. Az említett fél évszázad talán távolinak tűnik, de a közelmúltban is több alkalommal volt szembeszökő a szárazság: két évvel ezelőtt például rekord alacsony vízállás alakult ki a Duna teljes hazai szakaszán. A vízhiány okozta problémát nálunk az is tetézi, hogy az ország számos területén a felszíni vizek mellett a láthatatlan talajvíz is évtizedek óta süllyedőben van.
Hazánkban az Alföld kiszáradásához jelentősen hozzájárult a néhány évtizeddel ezelőtti nagy csatornázási és belvízelvezetési láz is, de nem lehet mindent erre fogni. A természetes gyepek beszántása, a vízigényes haszonnövények telepítése, a műtrágyázás és a pazarló, szakszerűtlen öntözés mind-mind talajromláshoz vezetnek. Az a törekvés, hogy a szántóföldről a lehető legtöbbet betakarítsák, sok esetben többet, mint amennyit a terület természetes adottságai lehetővé tennének, oda vezet, hogy a kizsigerelt, csökkent szervesanyag-tartalmú talajnak romlik a vízmegkötő és termőképessége, amit további öntözéssel és műtrágyával próbálnak ellensúlyozni. Az ördögi kör eredménye végül a terméketlen, kimerült föld az egykori jó termőtalajok helyén.
Fontos azt is megemlíteni, hogy az Alföldön meglepő módon a fásítás is nagyban hozzájárul a kiszáradáshoz. Mivel a fák a párologtatással szinte kiszivattyúzzák a talajból a vizet, ezért a fatelepítéshez nem elég a jószándék: körültekintően, ökológusok bevonásával kell kiválasztani az erre alkalmas területeket, nagyon sok szempontot figyelembe véve.
A Greenpeace fentiekkel kapcsolatos rövid és hosszútávú cselekvési tervét, javaslatait itt ismerheti meg részletesen.
További hírek a kategóriából
