Nem ismerik el, hogy jelentős szerepük volt a létrejöttében, hogy most zajlik, és hogy azonnali cselekvésre lenne szükség. Fenntarhatósági és etikai jelentéseikben valami távoli dologként kommunikálják a globális felmelegedést, amit majd egyszer kezelni kellene. Ha egyáltalán érdemes és már nincs túl késő ehhez.
A közvélemény már felébredt annyira, hogy tudja, a klímaváltozás valós folyamat, s a szennyezéshez leginkább hozzájáruló szektorok kötelességük valamit tenni. Az olajcégek tisztában vannak ezzel az elvárással, ezért az elmúlt egy-másfél évtizedben elkezdték egy kicsit kozmetikázni magukat a kommunikációjukban. A céges társadalmi felelősségvállalás (CSR) terén részt vesznek ugyan (legyen az jótékonykodás vagy a munkahelyi sokszínűség biztosítása), de a a klímaváltozás ügyében ellentmondásos az álláspontjuk.
Az angliai University of Reading egyik nyelvésze átnézte az olajipar nagy szereplőinek 2000 és 2013 között kiadott CSR- és fenntarthatósági jelentéseit. Ezek a főbb megállapításai:
- Ej, ráérünk arra még - A szakember szembeszökőnek, hogy a vállalatok úgy beszélnek a klímaváltozásról, mint valami (meg)határozat(hatat)lan dologról. Egy nap majd kell tenni ellene valamit, de fene tudja, mikor. De tuti nem most.
- Már többször említik - Az olajcégek 2000 és 2004 között mindössze 4 alkalommal használták jelentéseikben a klímaváltozás és a tackle szót, ami azt jelenti, hogy megoldani, megbirkózni vele. Ez még mindig jövőidejű cselekvésre utal. De a cégek alig árultak el konkrétumokat, hogy miként tervezik kivenni részüket a klímaváltozás elleni küzdelemben. 2005 és 2013 között már 43 alkalommal került említésre a két szó együtt, ami jól jelzi, hogy mennyire a figyelem homlokterébe került a téma. Persze ez is még mindig mint jövőre vonatkozó cél fogalmazódott meg.
- Már nincs mit tenni - 2009-től kezdve a szóban forgó jelentésekben a kockázat szó lett a klímaváltozással második leggyakrabban társított kifejezés a “megoldani” után, holott a rizikó korábbi jelentésekben nem szerepelt ebben az összefüggésben. Ez tehát fontos módosulása az általuk közvetített üzenetnek.
Mit sugallnak ezzel? Egyfelől a kockázat szót szinte sosem definiálják, amivel hozzájárulnak a probléma súlyosságának elkenéséhez. Másfelől olyan problémaként állítják így be a klímaváltozást, ami túl nagy ahhoz, hogy a cég megoldhassa, vagy számottevő inputja lehessen a megoldásában. Mintha a megoldás valamilyen más entitások kezében lenne. Az angliai egyetem nyelvésze ebből azt olvassa ki, hogy a vállalatok legszívesebben tovább késleltetnék a cselekvést.
További hírek a kategóriából
