„A különbség a telefüstölt szoba és a telefüstölt légkör között az, hogy az egyiket ki tudjuk szellőztetni, a másikat viszont nem. A légkörben – egyelőre – csak sűríteni tudjuk a füstöt, és ezzel egyre közelebb hozzuk az éghajlati katasztrófát. Ha el akarjuk kerülni az éghajlat drasztikus megváltozását, gyorsuló ütemben kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását.” Ezzel kezdte mondandóját Vargha Márton, a Levegő Munkacsoport közlekedési témafelelőse a Földgömb Alapítvány nemrég tartott rendezvényén, a Zöldgömb Fesztiválon.
Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy – ha az ember tájékozódni próbál erről a roppant bonyolult kérdésről – viszonylag könnyen elveszhet a dátumok, a vállalások, a vállalásokról szóló vállalások sűrűjében. A legtöbbször emlegetett, szinte mindenki által ismert időpont mindenképpen 2050, mint a klímasemlegesség elérésére kitűzött dátum. Vargha azt is elmondta, az Európai Uniónak vannak elemzései erről. A lényeg: az Európai Bizottság egy éve hozta nyilvánosságra a javasolt stratégiát, ami most az Európai Tanács asztalán fekszik. A Bizottság szerint a 2031 és 2050 között 2-3 billió, vagyis 2-3 ezer milliárd eurót lehetne megtakarítani a fosszilis energiaforrások importjának csökkenése révén. Az átállás egymillió új munkahelyet is teremthet 2050-re.
A történtekhez tartozik, hogy 2019. június 21-én az EU 24 országa aláírta elköteleződését a 2050-ig megtörténő karbonsemlegesítés iránt, ám Magyarország és három másik állam (Észtország, Lengyelország és Csehország – a szerk.) kihúzta magát ebből az elköteleződésből, ezzel az unió álláspontját jócskán gyöngítve a nemzetközi klímatárgyalásokon. Ez is olvasható az említett rendezvény, előadás beharangozójában.
Vargha Márton
Ehhez képest Vargha Márton megemlítette: a Zöld Műhely alapítója, Jávor Benedek még EU-képviselőként kezdeményezte egy elemzés elkészítését arról, hogy a hivatalos energiastratégiával vajon szembeállítható-e egy másik? Olyan stratégia, amely alapvetően a megújulókra támaszkodik, és nincs benne atomerőmű. A Zöld Magyarország Energia Útiterv ad egy becslést a technikailag lehetséges megújuló villamosenergia-termelésre Magyarországon. E szerint 50 TWh (Terawattóra – a szerk.) szélenergiával és 67,7 TWh napenergiával számolnak, ami összesen 117,7 TWh teljesítmény évente. A teljes energiafogyasztást pedig leszoríthatónak tartják 2050-ig 120 TWh alá. Vagyis az általuk számolt nap- és szélenergia-potenciállal előállított villamos energia nagyjából elegendő egy leszorított éves energiaigény kiszolgálására.
A lehetőségekhez még hozzászámíthatjuk a napenergia hőenergiaként való hasznosítását, a környezeti energia kivonásának a lehetőségét és a biomassza-hasznosításét is. Azt a szén-dioxidot pedig, ami minden erőfeszítés ellenére fosszilis forrásból a levegőbe kerül, ki kell onnan vonni.
Nettó nulla kibocsátás: a cél az, hogy egyetlen molekulával se növeljük a levegő szén-dioxid-tartalmát, mondjuk éves átlagban. A feladat úgy is kezelhető, hogy az adott igény kielégítésére találunk egy szénégetés nélküli energiaforrást, vagyis megszüntetjük a kibocsátást. A legegyszerűbb ilyen terület a villamos energia előállítása, ahol át lehet állni megújuló energiaforrásokra, például a napenergiára, a szélre és a biomasszára. A szélturbina a széljáráshoz, a napelem a napsütéshez igazodik, de ezen a gondon az energia tárolásával lehet segíteni. Ha a beépített kapacitás képes biztosítani annyi energiát, ami a várható legnagyobb napi szükségletet is fedezi, akkor annak napközbeni elosztása már megoldható. A kiugró igénynövekedést meg is lehet előzni, vagy közvetlen beavatkozással, vagy az áram árának a pillanatnyi igényekhez igazításával. Legyen sok-sok napelem, szélturbina mindenfelé az országban, és az ezek által éppen termelt, de helyben föl nem használt villanyt használhassák föl a közelben máshol, vagy töltsenek föl vele akkumulátorokat! Legyenek a falvakban, városokban biomassza-kiserőművek, amelyek még meleget is adnak – javasolta Vargha Márton.
A lakossági fűtés-hűtés egy másik terület, ahol komoly csökkentésre van lehetőség és szükség. Itt is megoldható a teljes dekarbonizáció, nemcsak a villanyra való áttéréssel, hanem biomassza-kazánokkal, geotermikus és a levegőből történő energianyeréssel. Hatalmas további lehetőségek vannak a villamosításban a vasúti, még nagyobb feladatok a közúti közlekedésben. A Bloomberg New Energy Forum 2019. évi villanyautós előrejelzése világszerte 500 millió személyautó és 40 millió egyéb célú – például teherautó, szemetesautó – forgalomba állását várja 2040-re.
Az ipari szén-dioxid-kibocsátásról pedig csak annyit, hogy egy 2016-ban megjelent elemzés szerint az európai ipar a versenyképességének csökkenése nélkül tudja 80 százalékkal csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátását. Egyszerűsíti a teendőket, hogy a kibocsátás 70 százalékát az acélgyártás, a vegyipar és a cementgyártás adja. Készültek számítások arról, hogy mekkora területet lehetne Magyarországon erdősíteni, és ezzel mennyi szenet lehetne lekötni a talajban. Kedvező esetben is legfeljebb 700 ezer hektár erdőt lehet telepíteni, de azzal meg lehet kötni az éves kibocsátás közel két százalékát. Ha tehát a takarékossággal, a villamosítással, a fosszilis energiaforrások használatának felszámolásával sikerül 98 százalékkal csökkenteni a kibocsátást, és ahova csak lehet, erdőt telepítünk, akkor technikailag megvalósítható a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátás.
A szakember következtetése tehát az, hogy technikai szempontból felépíthető Európában, és azon belül Magyarországon a szénégetés-mentes gazdaság, a karbonsemlegesség. Ez egyébként a klímamentesség szűk értelmezése. További, de korántsem ennyire égető kérdéseket vet fel a tág értelmezés, a többi üvegházhatású gáz levegőbe jutásának a megakadályozása.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2019. decemberi számában jelent meg.)
További hírek a kategóriából
