A klímaváltozás jelenti az üzemanyagot a biológiai evolúciónak, de ez pörgette fel az emberi civilizáció fejlődésének sebességét is. A jégkorszak végén lezajlott globális felmelegedésnek köszönhetjük háziállatainkat, a gabonaféléket és a neolitikus forradalomnak nevezett áttérést a mezőgazdaságra, a letelepedett életmódra – hívta fel a figyelmet Kopátsy Sándor, a Piac & Profit alapítója és szerkesztőbizottsági tagja.
Azzal a modern biológusok serege foglalkozott, hogyan jöhetett létre az élet a Földön, (bár a pontos válasszal a mai napig adósaink) de arra senki sem gondolt, hogy az az egysejtű élet miért fejlődhetett olyanná, amilyenek a mai biológiai lények, mindenekelőtt az ember.
Charles Darwin felismerte a természetes szelekciót és az evolúciót a fajok képződésének folyamatában, de azzal már ő sem foglalkozott, hogy milyen körülmények között eredményez a mutáció és a szelekció egyre fejlettebb életformákat. Arra ki sem tért az érdeklődése, hogy milyen a Föld története, – igaz, ehhez hiányoztak is számára a ma már rendelkezésünkre álló tudományos bizonyítékok, – hogy azon hol, hogyan és miért történt meg, hogy a mutációnak és a szelekciónak köszönhetően nemcsak egyre újabb, hanem fejlettebb fajok jöttek létre. Méghozzá annak ellenére, hogy minden faj katasztrófának élte meg a klímaváltozást. Ennek klasszikus példája az a felmelegedés, ami az utolsó jégkorszak megszűnésével járt.
A természetvédők hisztérikusan félnek a felmelegedéstől. Képtelenek tudomásul venni, hogy a biológiai fejlődés motorja a klímaváltozáshoz történő igazodás kényszere. Földünkön csak azért alakulhatott ki az élet jelenlegi fejlett formája, mert ezen a kis bolygón nagyon sok klímaváltozás történt. Az ember csak akkor lett képes a civilizáció létrehozására, amikor már elegendő állati fehérjét és növényi keményítőt fogyaszthatott. Ez akkor történt meg, amikor az ember táplálkozásában megtörtént az állati fehérje és a növényi keményítő kellő mennyiségének a fogyasztása. Azonban fajunk csak annak köszönhetően juthatott kellő mennyiségű húshoz, ha a nagy ragadozók zsákmányát meg tudta szerezni. Ezt azzal tudta elérni, hogy a tűzzel képes volt elzavarni a zsákmányolt dögöt, és azt képes volt megsütni, megfőzni, és így könnyen emészthetővé tenni. Bármennyire érthető, hogy az ember a kor egyetlen fegyverével a pattintott hegyű lándzsával nem volt a nagy ragadozókkal egyenértékű vadász, a tudósok is igyekeztek elhallgatni, hogy őseink dögevők voltak. Nem kisebb jelentősége volt annak, hogy fajunk volt az első, amelyik felismerte, hogy a füvek magjai megtörve, megfőzve, megsütve, könnyebben emészthetővé tehetők. Az emészthetőbbé tett húsok és a növények magjai tették lehetővé, hogy a nagy agyunk is a működtetéséhez szükséges energiához jusson.
A 97. évében járó szakember teljes írását elolvashatják itt.
További hírek a kategóriából
