Még nem hisszük el, de tényleg elfogy a víz

Fokváros van abban a kevéssé irigylésre méltó helyzetben, hogy a világ első nagyvárosa, amelynek ivóvíztartalékai kimerülhetnek. Hasonló veszély fenyeget még egy sor metropolist, köztük van Sao Paulo vagy Bangalore - de Moszkva és London is.

Jóllehet a Föld felületének vagy 70 százalékát víz fedi, ennek csak 3 százaléka iható. Ezért a szakértők már régen figyelmeztetnek, hogy a világ vízkészletei kimerülhetnek. Már most sem tud  több, mint egy milliárd ember közvetlenül hozzáférni vízhez és 2.7 milliárdnak legalább az év egy hónapjában vízhiánnyal kell megküzdenie.

Már egy 2014-es tudományos felmérés megmutatta, hogy a világ 500 legnagyobb városa közül minden negyedik vízszűkében van. Ráadásul, tudhatjuk meg az ENSZ adataiból, a friss víz iránti igény 2030-ig még több, mint 40 százalékkal növekedni fog. Az okok: az éghajlatváltozás, a népesség növekedése és az emberi beavatkozás.

Fokváros tehát csak a jéghegy csúcsát jelenti, mellette ott van még egy sor nagyváros, amelyek előbb-utóbb ugyancsak kifogyhatnak a vízből.

Sao Paulo
Brazilia pénzügyi fővárosa 2015-ben került olyan helyzetbe, mint most Fokváros: fő víztárolójában a tartalékok 4 százalékra csökkentek. A válság csúcspontján a  21.7 millió lakos számára csa 20 napra elegendő vízkészlet állt rendelkezésre és rendőröknek kell kisérniük a vízszállító kocsikat, hogy azokat ki ne fosszák. A válság mögött ott volt a több éves szárazság, de az ENSZ vizsgálóbizottsága a hatóságokat is bírálta, mert azok nem akadályozták meg előrelátó tervezéssel, beruházásokkal a kialakult helyzetet.

Bangalore
A dél-indiai nagyváros igen gyorsan fejlődik, de  víz-és csatornahálózata ezzel nem tart lépést. Az elavult csőrendszer sürgős cserére szorul, mivel az ivóvíz 40 százaléka veszenbőbe megy. India (akárcsak Kína) súlyos környezetszennyezéssel küzd. Ez Bangaloreban azt jelenti, hogy a város tavainak vize 85 százalékban szennyezett, legfeljebb öntözésre és ipari hűtésre használható.

Peking
A Világbank adatrendszere szerint egy településen akkor van vízhiány, ha egy lakosra évente kevesebb, mint ezer köbméter friss víz jut. 2014-ben a kínai főráros több, mint 20 millió lakójára fejenként 145 köbméter jutott és felmérések szerint az ország víztartalékai 10 év alatt 14 százalékkal csökkentek. A pekingi nyílt vizek 40 százaléka olyannyira szennyezett, hogy még mezőgazdasági, vagy ipari felhasznlásra sem alkalmas. Az ország hatóságai most azzal próbálkoznak, hogy nagy vízeltérítési projektekkel javítsanak a helyzeten. Egyúttal tudatosítják  a lakosságban a vizzel való takarékoskodást és megemelték a víz árát a nagy ipari felhasználóknál.

Kairó
A Nílus, amely hajdan a világ egyik legnagyobbb civilizációjának biztosított hátteret, napjainkban létéért küzd. A folyó adja Egyiptom vizének 97 százalékát, de egyre több háztartási – és kezeletlen mezőgazdasági hulladék szennyezi még  tovább.

Dzsakarta
Sok partmenti városhoz hasonlóan az indonéz fővárost is fenyegeti az emelkedő tengerszint, de a helyzet toivább rontja  a káros beavatkozás. Mivel a 10 milliós lakoságnak csak a fele jut vezetékes vízhez, sokan illegális forrásokat nyitnak, kutakat fúrnak. Ez viszont kiüríti a földalatti víztározókat.

Moszkva
A világ frissvíz-készletének negyede Oroszországban található, a lakosságot mégis sújtja azok súlyos szennyezettsége, a szovjet korszak öröksége. A helyi hatóságok adatai szerint az ország ivóvíz– készleteinek 35-60 százaléka nem felel meg az egészségügyi előírásoknak. Különösen aggasztó a helyzet Moszkvában, ahol a vízellátás 70 százalékban a nyílt vizekből származik.

Isztanbul
A kormány arról tájékoztatott, hogy 2016 óta  szűkül a vízellátás Törökországban és 2030-ban hiány várható. A 14 milliós lakosságú Isztanbulban ez már a nyári hónapokban fellépett.

Mexikóváros
A vízhiány mintegy megszokott sokak számára a mexikói főváros 21 millió lakója közül. Minden ötödik hetente csak néhány órán át jut vízhez, további 20 százalék csak a nap egy részében.  A főváros vízének 40 azázalékát távolról szállítják, de  a vezetékek hibái miatt a veszteséget 40 zázalékra becsülik. Ugyanakkor megfelelő víztisztító befrendezések nincsenek.

London
Az oly esősnek ismert London vonatkozásában kevesen gondolnak vízhiányra – pedig ott is mind jobban fennáll. A brit fővárosban az átlagos évi esőmennyiség 600 mm – ez kevesebb,  mint a párizsi és fele a New Yorkinak, ráadásul túlnyomó része az év négy hónapjában esik le. Ezért a nagyváros vízének 80 százaléka a folyókból, a Temzéből és a Keaból származik, de a városvezetés előrejelzése szerint már 2025-ben ellátási problémák léphetnek fel, amelyek 2040-nen súlyos gondokat okozhatnak.

Tokió
A 30 milliós japán fővárosban is az év négy hónapjára összpontosul az esőzés, ezért egyre több köz -és magánépületben szerelnek fel esővízgyüjtő bertendezéseket. A japánok sokat ruháztak be a felszíni vizeket továbbító csővezetékekbe, így azok veszteségét le tudták szorítani 3 százalékra.

Miami
Florida az öt amerikai állam között van, ahol a legtöbb a csapadék, Miamiban azonban mégis súlyos válság fenyeget. A 20. sz. elején lecsapolták a közeli mocsarakat, de ez ahhoz vezetett, hogy az Atlanti óceán sós vize beszivárog a város ellátását biztosító legnagyobb víztározóba. A hibát már a harmincas években észrevették és szigetelőket építettek be, de miután emelkedik a tengervíz szintje, a probléma nem oldódott meg. A Miamitól néhány kilométerre fekvő Hallandale Beach ellátását biztosító nyolc forrásból hatot a sós víz betörése miatt már le kellett zárni.

---