Megtelt a világ kukája

Kína ez év elejétől beszüntette hulladékimportját, amelyet eddig ottani üzemek újra feldolgoztak. A lépés sok gondot okoz az érintett országoknak, de arra is kényszerítheti őket, hogy újra gondolják újrahasznosítási politikájukat.

Sanghajban, a világ egyik legnépesebb városában gyakorlatilag ismeretlen fogalom az újrahasznosítás. A városban a 2015-ös adatok szerint naponta 22 ezer tonna szemét keletkezett.

Ígéretét betartva Kína 2018. január 1-jén bezárta határait bizonyos típusú importált hulladékok előtt. Ennek az volt a legfőbb oka, hogy túl sok mocskos és veszélyes szemét érkezett be az országba, ami súlyosan szennyezte a környezetet. Az egyik legdurvább eset még 1996-ban történt, amikor egy újrahasznosítással foglalkozó kínai gyár véletlenül 100 tonna radioaktív fémet vitt be az országba Kazahsztánból és Kirgizisztánból.

Az utóbbi húsz esztendőben Kína a világ kukája volt, az ázsiai ország irgalmatlan mennyiségű újrahasznosítható hulladékot vett át más nemzetektől. 2016-ban Kína dolgozta fel a világ összes országa által exportált műanyag-, papír- és fémhulladék legkevesebb felét: 45 millió tonna fém-, papír- és műanyaghulladékot vásároltak 18 milliárd dollár környéki összegért. Csak az Amerikai Egyesült Államok 16 millió tonna hulladékot küldött Kínába évente, melynek értéke 5,2 milliárd dollárra tehető. Nagy-Britannia szintén annyi szemetet adott Kínának, amivel nem kevesebb, mint tízezer olimpiai méretű úszómedencét lehetne megtölteni.

A kínai tiltás erősítheti az eddig háttérbe szorult dél-kelet ázsiai feldolgozókat, de ha a nyugati országok nem változtatnak szemetelési szokásaikon, könnyen elégtelenné válhatnak azok kapacitásai is. Miközben a nyugati cégek kétségbe esve kutattak új feldolgozó cégek után, a kevésbé fejlett területek vállalatai nyertek az új lehetőségeken. Jelenleg Indonéziát, Malajziát és Vietnámot kérik arra, fogadják be a 24 kitiltott szemétfélét. A belgiumi székhelyű Nemzetközi Újrahasznosító Hivatal szerint Vietnám 550 ezer tonna műanyag szemetet importált tavaly, Malajzia 450 ezret, Indonézia 200 ezret, mindegyik országban jelentős növekedést mutatkozott e téren. Ugyanakkor valószínűleg nem lesznek képesek megbirkózni az egyre növekvő igényekkel, ugyanis saját termelésük is éppen eléggé igénybe veszi feldolgozó kapacitásaikat.

A változásnak hosszútávon pozitív hatásai is lehetnek. Az exportáló országoknak muszáj lesz újragondolniuk a hulladékgazdálkodásukat, lecsökkenteniük a szemétmennyiségüket és fejleszteniük kell a saját újrahasznosító rendszerüket.

- Az egyutas csomagolást ki kell vezetni a piacról. Az egyszer használatos, azonnal eldobható műanyagzacskóknak, palackoknak, flakonoknak a használatát sokkal szigorúbban kell szabályozni - ismertette a Greenpace álláspontját lapunkkal Simon Gergely, a magyarországi szervezet regionális vegyianyag szakértője. Hozzátette: az újrahasznosításnak ugyanis egyre korlátozódnak a lehetőségei, Amerikában és Európában ismét égetéssel próbálnak megszabadulni attól a műanyaghulladéktól. Ezzel az a probléma, hogy belekerülhetnek olyan összetevők, amiket itt Európában már betiltottak az elmúlt években. Az igazi megoldás az lenne, ha nem képződne több szemét. Hazánkban ezeknek az anyagoknak egy jelentős része szemétlerakóban végzi, a rendszer tehát zsákutcába került. Elképesztő nyersanyagpazarlás, hogy folyamatosan műanyagokat gyártunk, amely nagy része szinte azonnal szemétként végzi.

Döbbenetes adatok látnak napvilágot arról, hány millió tonna műanyag kerül a tengerekbe, vizekbe. Nincs igazi megoldás az eltüntetésükre. Nem véletlen, hogy egyre több ország kezdi betiltani a műanyag csomagolóanyagokat. Németország már korábban szigorú előírásokat vezetett be, de lépett már Franciaország és Nagy-Britannia is.

- Magyarországon sajnos még az is elterjedt gyakorlat, hogy otthon, fűtőanyagként égetik el a műanyagot – ami egyébként törvénysértés - mondja a szakértő. - Hulladékgazdálkodási cégek nem egyszer jelezték a plasztik eltűnését a szelektív gyűjtőkből. Az ebből származó légszennyezés egyes helyeken igen súlyos mértékű egészségkárosodást okoz. A hulladékégetőkben vannak szűrőberendezések, de kis mennyiségű szennyezőanyag azokból is a kikerül, és a veszélyes hulladéknak számító salakot és a szűrőket is el kell helyezni megfelelő lerakóban. Égetéssel a műanyaghulladék okozta problémákat szerintünk nem lehet megoldani. Energiapolitikai megfontolásból sem jó, ha ezeket az anyagokat égetőkben próbáljuk fűtőanyagként hasznosítani, rengeteg megy veszendőbe energiatartalmukból. Ezért mi zöldek nem támogatjuk a szemétégetést. Az EU-s elvek ötpontos rangsorában is az első a hulladékképződés megelőzése, sajnos nálunk a műanyagzacskókra vonatkozó termékdíj összegét az utolsó pillanatban mégsem emelték a szükséges magas szintre. A következő lépés az újrahasználat, tehát eredeti céljának megfelelően kell újrahasználni például egy üveget. Csak ezután jön az újrahasznosítás, az égetés, majd végül a lerakás. Nem vagyunk, az újrahasznosítás ellen, de ne legyen ez felmentés, a korlátlan szeméttermelésre. Sajnos sok döntéshozóban ez a hibás gondolat jó megoldásként rögzült. Elsődleges cél, a hulladékképződés megelőzése - jelenti ki végül Simon Gergely.

---