Bolygónk nagy része- a tengerektől a folyókon át az erdőkig - gyakorlatilag úszik a hulladékban, a szemétválság kezelésére egyre több ország tiltja be radikálisan az egyszerhasználatos műanyagot. Ám mint erről a Portfolio cikkezik, mindeközben erősen hallatja a hangját az ellenérdekelt műanyaglobbi is. Az iparág érdekvédelmi szervezetei az Egyesült Államok számos államában sikeresen fogadtattak el olyan törvényeket, amelyek megakadályozzák, hogy a politikai döntéshozók az egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatalát tiltó szabályokat hozhassanak.
A fosszilis energiahordozókból készített műanyagok mindössze egy évszázada jelentek meg, az új műanyagtermékek gyártása és fejlesztése pedig csak a második világháború után gyorsult fel. A műanyagok számos területen forradalmi előrelépést jelentettek a gyógyászattól az autógyártáson át az űrutazás lehetővé tételéig, olcsóságuk és elterjedésük azonban nagyban hozzájárult egyfajta eldobható-kultúra kialakulásához.
A világon évente gyártott műanyag 40 százaléka egyszer használatos, amelynek jelentős részét olyan tárgyak - például nejlonzacskók vagy ételcsomagolások - teszik ki, amelyeket mindössze percekig, legfeljebb órákig használnak, a környezetbe kikerülve viszont évszázadokig fennmaradhatnak, óriási károkat okozva.
A világ műanyaggyártása számokban:
- A Földön mindeddig összesen gyártott műanyagmennyiség felét az elmúlt 15 évben készítették.
- 1950-ben még csak 2,3 millió tonna műanyagot gyártottak, 2015-ben már 448 millió tonnát, ami 2050-ig ismét megduplázódhat.
- A műanyagipar világszerte összesen 1200 milliárd dollár bevételt generál évente.
- A globálisan valaha termelt műanyag 80-90 százalékát soha nem hasznosítják újra, ami különböző formákban - szemétlerakókban vagy közvetlenül a természetben végzi.
- Évente mintegy 8 millió tonna műanyag kerül a világ tengereibe nagyrészt a part menti országokból. Ha ezt a mennyiséget egyenletes arányban partra mosná a víz, a világ minden partszakaszának minden méterén körülbelül tizenöt darab szemetes zsákot lehetne megtölteni a hulladékkal.
- Csak a tengerekbe, óceánokba kerülő műanyag évente mintegy 2500 milliárd dollár környezeti kárt okoz.
- A műanyag nem ritkán olyan összetevőket is tartalmaz, amelyek erősebbé, rugalmasabbá és tartósabbá teszik, ugyanezen komponensek miatt ugyanakkor bizonyos műanyagok a természetbe kikerülve a becslések szerint akár 400 évig sem bomlanak le.
Miközben a petrolkémiai ipar egy része elismerve a problémát jelentős beruházásokat eszközöl az újrahasznosításba és új, biológiailag lebomló műanyagok kifejlesztésébe, ezzel egy időben - részben ugyanezen cégek és érdekvédelmi szövetségeik - igyekeznek blokkolni az egyszer használatos műanyagok visszaszorítására és betiltására irányuló erőfeszítéseket. A jelek szerint pedig nem teljesen sikertelenül: az Egyesült Államokban az elmúlt években legkevesebb 14 szövetségi államban vittek keresztül a politikusok aszisztálásával olyan törvényeket, amelyek vagy teljesen megakadályozzák vagy korlátozzák a városokat abban, hogy valamilyen formában tilalmakat vezethessenek be az egyszer használatos műanyagokra. A műanyag- és az azzal erősen fedésben lévő olajipar által hosszú ideig pénzelt American Legislative Exchange Council nevű konzervatív szervezet pedig egy olyan törvénytervezet-modellt is ajánl a szövetségi államok törvényhozóinak, amelynek célja a városok megakadályozása a tiltások bevezetésében.
A küzdelem középpontjában az amerikai műanyagipari szövetség (Plastics Industry Association) és annak American Progressive Bag Alliance nevő osztálya áll, de az American Chemistry Council nevű washingtoni lobbiszervezet is részt vesz benne, tagjai között egyebek mellett az Exxon Mobillal, a BASF-fel vagy a Shell polimergyártó üzletágával. Érvelésük szerint a műanyagokat úgy kiáltották ki a szemétkrízis fő felelőseinek, hogy figyelmen kívül hagyták kedvező környezeti hatásaikat. Állításuk szerint például a könnyű, egyszer használatos műanyagzacskók gyártása kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával és víz felhasználásával jár, mint más, többször használható például papírzacskóké.
A cél érdekében a műanyagipar pénzt nem sajnálva új szövetségek alapításával, pereskedéssel, hirdetésekkel, valamint egyebek mellett lobbisták alkalmazásával gyakorol nyomást a politikai döntéshozókra. Kalifornia állam 2014-ben fogadta el az egyszer használatos nejlonzacskók betiltását, ami ellen az iparág, illetve az American Progressive Bag Alliance óriási kampányt indított, amelyben a munkahelyek elvesztésével riogató reklámokat is bevetettek. A szervezet sikeresen összegyűjtötte a népszavazáshoz szükséges számú aláírást is, és bár 2016-ban a kaliforniai polgárok végül érvényben hagyták a tiltást, a voksok megoszlása meglehetősen szorosan, 53/47százalékos arányban alakult.