Miközben a világ épp a koronavírus-járvány következményeivel küzd, a WWF három kulcsterületen sürget nemzetközi lépéseket annak érdekében, hogy a COVID-19-hez hasonló betegségek terjedését elkerülhessük a jövőben. A civil szervezet új jelentésében esettanulmányokkal támasztja alá a környezetromboló tevékenységek és a járványok közötti kapcsolatokat.
A "COVID 19: urgent call to protect people and nature" című jelentésében a WWF kifejti: az állatról emberre terjedő betegségek - azaz zoonózisok - felbukkanása olyan természetkárosító tevékenységekhez köthető, mint egyes magas rizikójú vadon élő állatok kereskedelme és fogyasztása, a természetes élőhelyek átalakítása - például az erdőirtás -, valamint az intenzív, nem fenntartható mezőgazdaság és állattenyésztés. Éppen emiatt korábban számos tudós figyelmeztetett egy világjárvány kitörésének eshetőségére, a Világgazdasági Fórum pedig az egyik legnagyobb globális kockázatnak minősítette a fertőző betegségeket és a pandémiákat, amelyek komoly veszélyt jelentenek az emberi életre.
Az erdőirtás például világszerte súlyos probléma: 1990 óta globális szinten 178 millió hektár erdőt taroltak le, ami Líbiával egyenlő nagyságú terület. A mai napig évente 10 millió hektár erdőt pusztítanak el, ezeket a területeket a mezőgazdaságban vagy egyéb ágazatokban hasznosítják. Az egyik esettanulmány a több mint 11 ezer halálesettel járó nyugat-afrikai Ebola-járvány és az intenzív erdőirtás kapcsolatát vizsgálja. A vírus gazdafajai, a gyümölcsevő denevérfajok ugyanis nagyobb arányban fordulnak elő ezekben a szétdarabolt erdőrészletekben, amikhez ráadásul több ponton hozzáférhet a lakosság, így kevésbé elkerülhető az ember és az állat találkozása.
Magyarországon is sok a teendő
Bár hazánkban az emberi egészség és a természetrombolás közötti összefüggésekről kevés kutatás érhető el, a természet egyensúlyát figyelmen kívül hagyó tájhasználat, a nem fenntartható mezőgazdaság és erőforrásaink pazarló felhasználása Magyarországon is komoly problémának számít. A túlzott mértékű fakitermelés évről évre pótolhatatlan veszteségeket okoz erdeink természeti értékeiben, amelynek mindannyian kárát látjuk. Csupán a hazai erdők négy százaléka az, ahol nincs rendszeres fakitermelés. A természetes, öreg erdők kimondottan fontosak a biológiai sokféleség szempontjából, ennek ellenére egyes erdőtípusok - például az alföldi tölgyesek - idős állományainak már a puszta léte is veszélyben van.
Hazánk folyóinak természetes árterületei eredetileg az ország 23 százalékát érintették, mára azonban az emberi tevékenység következtében folyóink és természetes ártereinek több mint 90 százaléka eltűnt, ami a biológiai sokféleség nagymértékű csökkenését eredményezte. Ráadásul felszíni vizeink kevesebb mint 20 százalékának megfelelő az ökológiai állapota.
A koronavírus-járványt követő gazdasági újratervezés során éppen ezért elengedhetetlen, hogy a természet megóvása és az egyes ágazatok fenntartható működése kulcsszerepet kapjon. A WWF Magyarország közel 30 éve terepi és szakpolitikai munkával dolgozik azért, hogy az ember és a természet harmóniában éljen egymással.
További hírek a kategóriából
