Évi 2,5 százalékkal csökkent a rovarok létszáma a Földön, vagyis kétszer gyorsabban, mint a gerinceseké és nyolcszor gyorsabban, mint az emlősöké. Néhány évtizeden belül a rovarfajok 40 százaléka is eltűnhet, ha nem lassul a jelenlegi kihalás. Már nemcsak a mezőgazdasági termelés alá vont területeken figyelhető meg a tömeges pusztulás. A tanulság világos: jelentősen vissza kellene fogni a rovarirtó szerek repülőgépekről történő permetezését. Környezetbarátabb módon kell termesztenünk élelmiszernövényeinket.
A Sydney-i Egyetem, a Queenslandi Egyetem és a Kínai Mezőgazdasági Tudományegyetem most megjelent közös tanulmánya az első, mely igazán globális méretben vizsgálja a rovarpopuláció csökkenésének problémáját. (A tanulmány egyik szerzője nemrég 700 kilométert tett meg Ausztráliában autóval, és egyszer sem kellett megtisztítania a szélvédőt.) Az eddigi vizsgálatok főleg a gerinces állatvilág biológiai sokszínűségére irányultak, ez a dolgozat azonban azt is vizsgálta, hogy milyen megsemmisítő hatással lehet az egymással kapcsolatban álló különféle ökoszisztémákra és a táplálékláncra a rovarpusztulás. Az említett egyetemek szakemberei korábban megjelent vizsgálati eredményeket összegeztek, vagyis úgynevezett metaelemzéssel álltak elő.
A tudósok megdöbbentő eredményekre jutottak:
Az elmúlt 25-30 esztendőben a rovarpopuláció évente 2,5 százalékkal csökkent.
Ezt azt jelenti, hogy 10 év múlva 25 százalékkal, 20 év múlva 50 százalékkal kevesebb rovar élhet a Földön. Száz év múlva pedig akár effektíve zéró.
A rovarfajok 40 százalékát a kihalás veszélye fenyegeti.
Az „általános” és az ökoszisztémák fenntartásában valamilyen konkrét feladatot betöltő „specializált” rovarok száma egyaránt csökkent, míg az „alkalmazkodó” rovaroké nőtt. Ám ez utóbbiak gyarapodása közel sem ellentételezi a másik két típus drasztikus pusztulását.
A kiváltó okok közé tartozik az élőhely elvesztése, a városok növekedése, az intenzív agrárgazdálkodás, a rovarirtó szerek használata, a műtrágyák okozta szennyezés, a kórokozók és a klímaváltozás.
Utóbbi azért okolható, mert a rovarpusztulás a trópusokon is megfigyelhető, ahol pedig nem elterjedt az intenzív agrárgazdálkodás. Itt vélhetően a klímaváltozás a kiváltó ok. (A tanulmány alapjául szolgáló vizsgálatok egyébként főleg Nyugat-Európára, az USA-ra, Ausztráliára, Kínára, Brazíliára és Dél-Afrikára vonatkoztak.)
A Biological Conservation szaklapban közzétett tanulmány a folyamat – nem is oly távoli – jövőben jelentkező kihatásait is taglalta:
A következő néhány évtizedben a rovarok 40 százaléka kipusztulhat.
Ha így folytatódik a kihalás, az katasztrofális hatással lehet az emberiség létére nézve is.
Ezzel egy olyan természeti egyensúly bomolhat meg, ami 400 millió éve alakult ki.
A tudósok különösen erős szavakat használtak a fajpusztulás leírására, ami tudományos értekezésnél ritka. De világossá akarták tenni, hogy óriási problémával állunk szemben.
Ha a rovarok kibuknak a képletből, akkor az ember által termesztett és vadon termő növényfajták megporzása is veszélybe kerül, akárcsak a termőtalaj tápanyagtartalma. (A rovarok tetemei éppúgy hozzájárulnak a humuszos talaj létrejöttéhez, mint mondjuk az avar vagy a talajon rothadó gyümölcsök.)
Egy amerikai becslés szerint a vadon élő rovarok 57 milliárd dollárnyi értékű szolgáltatást nyújtanak az amerikai gazdaságnak. A vadon élő növényfajok 80 százalékának léte a rovarok beporzásától függ, a madaraknak pedig 60 százaléka falatozik bogarakat, állítják az új ausztrál–kínai tanulmány szerzői.
Azoknak az állatfajoknak a léte tehát, melyek rovarokkal táplálkoznak, szintén veszélybe sodródik. Ha a rovarokat fogyasztó madarak táplálék nélkül maradnak –vagy jelentősen csökken a táplálékforrásuk –, egymás ellen fordulhatnak, vagyis a nagyobb madarak jobb híján kisebb madarakat kezdenek fogyasztani.
További hírek a kategóriából
