Az orvosi szakirodalom nem támasztja alá egyértelműen, hogy Omega-3 zsírsavat extra adagban is be kellene vinni az emberi szervezetbe. Ez pedig azért nagyon fontos, mert ha ez igaz, akkor a zsírsavat táplálék-kiegészítőként előállító teljes iparágra sincs szükség.
Hosszú ideje heves tudományos és részben áltudományos vita folyik arról, hogy érdemes-e extra adag vitaminokat és különféle étrend-kiegészítőket szedni. Az egyik érvelés szerint kizárt, hogy a modern világban egy ember mindig úgy reggelizzen, ebédeljen és vacsorázzon, hogy minden szükséges tápanyagot kellő mennyiségben magához vegyen, ezért szükség van kiegészítésre. A másik véglet szerint mindez ablakon kidobott pénz és erőforrás.
Most egy neves amerikai szakújságíró is beszállt a vitába azzal, hogy egészen új összefüggésekre hívta fel a figyelmet. Paul Greenberg, a The New York Times, a New Yorker és a National Geographic rendszeres szerzője elsősorban a halászat globális hatásaival foglalkozik, és ennek kapcsán ásta bele magát az Omega-3 zsírsavak komplex kérdéskörébe. Ez az a zsírsav, amely sok étrend-kiegészítőben megtalálható, és ipari előállításának legfőbb forrása a tengeri hal.
A zsírsavak olyan molekulák, amelyek egyik jellemzője egy hosszú szénlánc, vagyis egy olyan rész, ahol szénatomok kapcsolódnak egymáshoz, egyes vagy kettős kötéssel. A szénlánc első szénatomját alfának, az utolsót pedig omegának nevezik. Ha az omega végéről nézzük a molekulát, és a harmadik illetve negyedik szénatom között találjuk a lánc első kettős kötését, akkor egy Omega-3 zsírsavról van szó.
Greenberg a most megjelent könyvében nem megy szembe azzal az általánosan elfogadott véleménnyel, hogy az Omega-3 zsírsavak fogyasztásának kedvező élettani hatásai vannak. Azt viszont állítja, hogy az orvosi szakirodalom (szerinte) nem támasztja alá egyértelműen, hogy Omega-3 zsírsavat extra adagban is be kellene vinni az emberi szervezetbe. Ez pedig azért nagyon fontos, mert ha ebben igaza van, akkor a zsírsavat táplálékkiegészítőként előállító teljes iparágra sincs szükség.
Elég éles kérdésről van szó, mert rengeteg halat halászunk le, és egy jelentős részüket csak azért, hogy Omega-3 étrend-kiegészítő legyen belőle. Nagy pénzek forognak ebben a bizniszben, Greenberg adatai szerint évente 20-25 milliárd kilogramm halat vesz ki az ember a tengerekből úgy, hogy azok sosem kerülnek az étkezőasztalra, hanem feldolgozzák őket olajukért. Ez a teljes globális halászat egynegyede. A legérintettebb hal egy szardellaféle, az Engraulis ringens, amelyet Greenberg megsütve megkóstolt, és szerinte finom, ám ennek ellenére sem fogyasztja az ember jelentősebb mennyiségben. Mégpedig azért nem, mert a feldolgozóipar állateledelt és szerves trágyát készít belőle, az Omega-3 zsírsav tartalmát pedig étrend-kiegészítő tablettákba préseli. Ez a 20-25 milliárd kilogramm hal a tengeri tápláléklánc kellős közepén helyezkedik el, vagyis a kisebb halak ragadozója és a nagyobb halak tápláléka is egyben. Ha pedig feleslegesen halásszuk le, akkor feleslegesen borítjuk fel ezt a láncot, és sodorjuk veszélybe azokat a fajokat, amelyeknek ez a réteg a tápláléka.
További hírek a kategóriából
