„A vonalkódok mögött" címet viseli az Oxfam új kampánya, mellyel a szupermarketekre igyekszik nyomást gyakorolni, hogy vonják ki polcaikról azokat a termékeket, melyeket a munkások és mezőgazdák kizsákmányolásával állítottak elő.
Akár tetszik, akár nem, a szupermarketek polcain számos olyan élelmiszer van, amit a harmadik világban termeltek meg szegénységben tartott munkások, méghozzá brutális munkakörülmények között. És ezeket mi megvesszük. Mások szenvedéséből élünk mi is, nemcsak azok a vállalatok, melyek ezen profitot termelnek.
Egyre inkább elharapózik gazdák és a munkások kizsákmányolása. „Megérett a változásra” (Ripe for Change) című jelentésében az Oxfam öt országban végzett vizsgálatát is ismerteti.
A Dél-afrikai Köztársaságban például a megkérdezett – szőlőművelésben dolgozó – asszonyok 90 százaléka például nem tudta ellátni magát kellő mennyiségű élelmiszerrel, mert nem volt rá elég pénze. Olaszországban a vizsgált női munkások 75 százaléka állította, hogy ő maga vagy valamelyik családtagja ugyanezzel a problémával szembesült.
Az Oxfam jelentésében öt terméket választottak ki véletlenszerűen, többek között dél-afrikai szőlőt, perui avokádót és indiai teát, s kiderült, hogy az ezek termesztésében vagy feldolgozásában dolgozó gazdák és munkások átlagbére nem elegendő ahhoz, hogy tisztességesen ellássák magukat elegendő élelmiszerrel. Ráadásul a nők még kevesebbet keresnek, mint a férfiak.
Az Oxfam azt szeretné elérni, hogy az abúzus, a zaklatás, a diszkrimináció és az igazságtalan (nem fair) bánásmód tűnjön el a beszállítók szférájából, s biztonságos munkakörülmények között, tisztességes bérért dolgozhassanak a munkások, felszólalhassanak a jogaikért anélkül, hogy retorzióktól kellene tartaniuk, s a nők és a férfiak közötti bérezés is egyenlő lenne.
A cég a Fenntartható Tengeri Élelmiszer Szövetség (Sustainable Seafood Alliance) a legnagyobb thaiföldi és indonéziai rákfeldolgozó üzemekben dolgozók munkakörülményeit vizsgálta. Ezek az üzemek többek között a Whole Foodsnak, az Aldinak és a Lidlnek is beszállítanak.
Természetesen itt is veszélyes körülményeket találtak, szegénységbe taszító béreket, szigorúan szabályozott egészségügyi szüneteket és verbális abúzust. Thaiföldön a tengeri élelmiszereket feldolgozó munkások 90 százaléka állítja, hogy az előző hónapban kénytelen volt egyes étkezéseket kihagyni, mert nem volt pénze élelemre.
Ezekben az üzemekben a dolgozók 80 százaléka nő. Amikor menstruálnak, nem engedik meg nekik, hogy külön kikéredzkedjenek szünetre tisztasági betétet cserélni. A felmérés során megszólaltatott asszonyok egyike például azért szenvedett égési sérüléseket, mert a megfelelő védőöltözet nélkül kellett klórral takarítania.
Ilyen realitások húzódnak meg az áruházak polcairól levett élelmiszereink mögött…
További hírek a kategóriából
