Egyrészt belerohadunk a szemétbe, másrészt belerohadunk a petrokémiai termékek járulékos környezetszennyezésébe. A két problémát több új felfedezésnek hála akár egyszerre is kezelhetnénk.
Vegyük például a járműveinken használt gumiabroncsokat. Ezek javarészt feketék, ami nem szimplán esztétikai alapon dőlt el, hanem mert előállításukhoz kormot használnak, ami javítja a tartósságukat és a struktúrájukat is. A kormot jellemzően olajipari melléktermékek, például kátrány égetésével állítják elő. Ez nem tökéletes égés, tehát sok szennyező anyagot szabadít fel.
Az Ohio State University kutatóinak idei felfedezése szerint a kormot tökéletesen ki lehetne váltani paradicsom- és tojáshéj keverékével. A konzervgyártáshoz termelt paradicsomfajták héja kifejezetten vastag, gumiszerű, ez a tojáshéjjal keverve a koroméhoz meglepően hasonló tulajdonságú anyagot alkot, ami tökéletesen megfelelne a gumigyártók igényeinek. Így egycsapásra kiiktathatnának egy kifejezetten szennyező módon előállítható anyagot, miközben a végtermék ugyanolyan tartós és rugalmas maradna.
És nem ez az egyetlen konyhai hulladék, amit aztán teljesen más formában lehetne újrahasznosítani. A petrokémiai ipar egyik legfőbb termékei a különböző, például ételek csomagolásához is használt műanyagok. Ezeket akár élelmiszerhulladékból is gyárthatnák, rizshéjból, spenótból, petrezselyemből is állítottak már elő bioműanyagot. Mondjuk egyelőre elég drágán, drágábban, mint amibe a hagyományos, környezetszennyező műanyag kerül.
Az üveggyártás, amelyhez szilícium-oxid, kálium-oxid, kálcium-oxid, stb, kell, szintén használhat élelmiszer-hulladékot. Ezek ugyanis olyan vegyületek, amelyek elég gyakoriak az ételeinkben. Például a földimogyoró héjában, amiből csak Kínában annyi termelődik, amiből évente százezer tonnányi kálcium-oxidot lehetne kinyerni. A módszert Ivan Cornejo dolgozta ki, aki szülőhazájában, Chilében már megtapasztalta, hogy milyen pusztítást tud véghez vinni a bányászat. Diákjaival rizshéjból, banánhéjból, kukoricacsuhéból és banánhéjból is állított már elő üveget.
Az élelmiszerhulladéknak ennél szórakoztatóbb felhasználása is akad. Tristam Stuart például felhasználatlan, kiszáradt pirítósból főzött a New York Times ítészeinek is tetsző, malátás-citrusos felhangokkal teli angol ale-t. Egy üveg sörhöz elég egy szelet pirítós is, Stuart 15 hónap alatt 3,3 tonna, normál esetben már hulladéknak való kenyeret hasznosított újra. (Via Popsci)
Forrás: 444.hu | Kép: Pinterest
Vegyük például a járműveinken használt gumiabroncsokat. Ezek javarészt feketék, ami nem szimplán esztétikai alapon dőlt el, hanem mert előállításukhoz kormot használnak, ami javítja a tartósságukat és a struktúrájukat is. A kormot jellemzően olajipari melléktermékek, például kátrány égetésével állítják elő. Ez nem tökéletes égés, tehát sok szennyező anyagot szabadít fel.
Az Ohio State University kutatóinak idei felfedezése szerint a kormot tökéletesen ki lehetne váltani paradicsom- és tojáshéj keverékével. A konzervgyártáshoz termelt paradicsomfajták héja kifejezetten vastag, gumiszerű, ez a tojáshéjjal keverve a koroméhoz meglepően hasonló tulajdonságú anyagot alkot, ami tökéletesen megfelelne a gumigyártók igényeinek. Így egycsapásra kiiktathatnának egy kifejezetten szennyező módon előállítható anyagot, miközben a végtermék ugyanolyan tartós és rugalmas maradna.
És nem ez az egyetlen konyhai hulladék, amit aztán teljesen más formában lehetne újrahasznosítani. A petrokémiai ipar egyik legfőbb termékei a különböző, például ételek csomagolásához is használt műanyagok. Ezeket akár élelmiszerhulladékból is gyárthatnák, rizshéjból, spenótból, petrezselyemből is állítottak már elő bioműanyagot. Mondjuk egyelőre elég drágán, drágábban, mint amibe a hagyományos, környezetszennyező műanyag kerül.
Az üveggyártás, amelyhez szilícium-oxid, kálium-oxid, kálcium-oxid, stb, kell, szintén használhat élelmiszer-hulladékot. Ezek ugyanis olyan vegyületek, amelyek elég gyakoriak az ételeinkben. Például a földimogyoró héjában, amiből csak Kínában annyi termelődik, amiből évente százezer tonnányi kálcium-oxidot lehetne kinyerni. A módszert Ivan Cornejo dolgozta ki, aki szülőhazájában, Chilében már megtapasztalta, hogy milyen pusztítást tud véghez vinni a bányászat. Diákjaival rizshéjból, banánhéjból, kukoricacsuhéból és banánhéjból is állított már elő üveget.
Az élelmiszerhulladéknak ennél szórakoztatóbb felhasználása is akad. Tristam Stuart például felhasználatlan, kiszáradt pirítósból főzött a New York Times ítészeinek is tetsző, malátás-citrusos felhangokkal teli angol ale-t. Egy üveg sörhöz elég egy szelet pirítós is, Stuart 15 hónap alatt 3,3 tonna, normál esetben már hulladéknak való kenyeret hasznosított újra. (Via Popsci)
További hírek a kategóriából
Az emberi egészségre is ártalmas vegyületet talált...
Közzétéve 2016.08.15 11:13
Több százezer forintot dobunk ki a szemétbe
Közzétéve 2016.09.14 11:46
Ötödik éve a hulladékcsökkentésért
Közzétéve 2016.09.16 11:50
